Bejgli vagy nem bejgli – avagy hol az Isten és az otthon?

Talán vannak, akik tudják, hogy évek óta a gyülekezet tagja vagyok, de egy ideje elöltöztem itthonról. Nyaranta azonban újra Gyula, újra ÖFI. Ezen a nyáron pedig Csillagpont. Hát persze, hogy ismerjük ezt a fogalmat. Református Ifjúsági Találkozó, ahol néhány nap erejéig szívesen vegyülnek a hazai és határon túli magyar ifjak egymással, más felekezetek fiataljaival és más országokból, kontinensekről érkezett testvérekkel.

Én sok fesztiválon voltam már életemben. Igaz – mondjuk úgy – előző életemben. Az „emberanyag” mindig elég hasonló. De mi történik akkor, ha a nagyszínpados rock koncerteket lecseréljük nagyszínpados áhítatokra? Ha alkohol helyett limonádét iszunk? Ha „csapjuk szét magunkat” helyett „rakjuk össze magunkat” a jelszó? Akkor az eredmény Csillagpont.

A reformáció 500. évfordulóján talán szinte tobzódunk a szimbólumokban: Debrecen a helyszín; Luther és Kálvin neve időről-időre szóba kerül. Mégis különösen aktuális lehet most egyházunk jövőjéről is beszélni. „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok?” /Ézsa 43,18-19a/.  A jövő pedig – közhely – a fiataljainkban, a fiataljainkból épül.

Mindig lenyűgöz, ha meglátom és észreveszem, hogy Isten milyen csodálatosan, kreatívan és rugalmasan munkálkodik. Amikor visszagondolok erre az eltelt öt napra, hálás vagyok, amiért láthattam, hogyan mutatkozik be Krisztus kongás vagy épp cigány zenés dicsőítéseken. Hogyan ölel meg fekete amerikai és tejföl szőke litván testvérek kezeivel. Hogyan ad lehetőséget rengeteg lelkészen és önkéntesen keresztül meghitt, feltárulkozó, már-már lélekben lemeztelenítő beszélgetésekre.

Mert a mi Jézusunk nem csak templomokban érzi jól magát. Ő bizony kíváncsi a sátrakban sminkelő lányokra és a buborékfocizó fiúkra. Ő hajlandó volt ebben a pár napban is kitenni magát a melegnek és az esőnek. Elküldte az Őt keresőkhöz az iPhone-os misszionáriusokat és még egy bejgli receptjével is meg tudta mutatni, hogy a mi hitünk alapanyagai ma is ugyanazok, mint korábban, vagy épp ezek után bármikor.

Erős az üzenet. Reformálj és kezd el magaddal. A nagy „reformot” már elvégezték. A kereszt kellett ahhoz, hogy Isten vissza tudja állítani a régi kapcsolatot közted és Közte. Komolyan vesszük-e ezt? Az Úr ott van, ahová mennie kell veled. Ő utánad megy. Ő utánam jött. Én utána megyek-e? Te követed-e? Ő már kilépett a komfort zónájából. Én megteszem-e ezt Őérte? Legyen Jézus több egy egyszerű élménynél. Legyen Ő az Élet!

„Én újat cselekszem, most kezd kibontakozni.” Ezt mondja a mi Mennyei Apukánk. Engedjük kibontakozni! Vegyük el a kezéből az ajándékát! Higgyük el, hogy a Fiában megad nekünk mindent és otthont készített számunkra. Ámen.

Szilágyi Ágnes