Új kenyér ünnepén hálát adunk azért, hogy Isten gondoskodik a mindennapi kenyerünkről. A kenyér ősi szimbólum, benne van az élethez, az életminőséghez, a létezéshez szükséges alapvető dolog. Korunkban  a kenyér szimbolikus jelentése fokozatosan árnyalódik, hiszen sokan már nem tudják vagy életmódjukból adódóan nem akarják megenni a fehér lisztből készült kenyeret, továbbá nagyon sokfajta pékárú és azt helyettesítő élelmiszer van. Ezért a mindennapi életben jelentősége kezd leértékelődni. Ahhoz, hogy igénk üzenetét igazán megértsük, szemünk előtt kell tartanunk a kenyér létfenntartó ősi szerepét.

Jézus, amíg a tanítványok elmennek eledelért, hitre vezeti a samáriai asszonyt. Amikor a tanítványok megérkeznek hozzá, felkínálják a vásárolt ennivalót. Ő azonban azt a választ adja, hogy neki olyan eledele van, amiről tanítványai nem tudnak.  Meghökkenve arra gondoltak, valaki már hozott enni a Mesternek. A tanítványok gondolkodásmódja azonban annyira a földiekhez tapad, gondolkodásmódjukat annyira a földi dolgok határozzák meg, hogy nem értik, nem csak földi kenyérrel él az ember. Ahogyan a testet, úgy a lelket is táplálni kell.

A Bibliában a kenyér szimbolizálja:

  1. Isten Igéjét Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. (Mt4,4) Isten családját és a közösséget. Az 1Korinthus 10,16-ban a Biblia azt mondja: A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? A kenyér egy metafora, ami azt jelenti Jézus teste, Isten családja. Szükséged van Isten népére az életben! Akár van fizikai családunk, akár nincs. Isten akarja, hogy az Ő családjának – ami a gyülekezet – a része legyünk, mert ez a közösség örökké tart.
  2. A megváltást. Jézus a kenyeret választotta arra, hogy bemutassa az Ő áldozatát az Úrvacsorában. Minden alkalommal, amikor úrvacsorázunk, emlékeztet minket Isten hatalmas szeretetére irántunk és arra az áldozatra, amit Ő hozott értünk, hogy a Mennybe mehessünk.
  3. Az engedelmességet, Isten akaratának cselekvését. Igénkben erre hívja fel Jézus a tanítványai figyelmét. Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. (Jn 4,4)

Mit mondott ezzel Jézus? Gondoljuk csak el, hogy a testi táplálékunk az életbenmaradásunk lételeme, vagyis a testünk fennmaradásához ennünk kell. Most akkor értsük meg, hogy mi a lelki életbenmaradás lételeme: az engedelmesség. De ez nem csak Jézus eledele, hanem a miénk is. Az ige sok helyen erről tesz bizonyságot, olvassunk el néhányat:

Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.  (Efézus 2,10) Jó cselekedetekre lettünk teremtve, nem pedig arra, hogy úgy éljünk, ahogyan akarunk. Máté evangéliumában azt olvassuk: Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5,14-16)

Jézus itt egyértelműen a tudtunkra adta, hogy úgy éljük az életünket (jót cselekedve), hogy azt mások meglátva és megtapasztalva dicsőítsék az Atyát! Tehát az Isten iránt való engedelmességünk a lelki eledelünk. Akik pedig nem engedelmeskednek Istennek, azokról a következő ígéretet olvashatjuk: Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (János 3,36) Nem azt olvastuk, hogy: „aki pedig nem fogadja el a kegyelmét”, hanem: , aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta. Jézus fontos eledele az engedelmesség. Te vajon mivel táplálkozol?

Baráth János