Lelkipásztori gondolatok újév hajnalán

Újév hajnal van. Elcsendesedtem…. Igehirdetésre készülök. Biblia fölött, Isten Szentlelkét segítségül hívom, hogy vezesse gondolataimat. A készülés a lelkipásztori szolgálat egyik legcsodálatosabb és legküzdelmesebb része. A külső zaj óhatatlanul megtöri belső csendemet. Petárdák durrogása, tűzijátékok sistergése jelzi, közel az új év. Oka van, miért szeretnek ilyenkor hangoskodni az emberek. Isten jelenlétében még sincs kesergés a szívemben, csak mérhetetlen hála. Még a zajongásért is hálás vagyok. De jó, hogy nem fegyverek ropognak, hadászati eszközök süvöltenek.

Petárda durran! Most azokért imádkozom, akiknek hasonló hangok fájdalmat, félelmet, bizonytalanságot és kilátástalanságot jelentenek. Pezsgő pukkan! Jó köszönteni egymást és az új évet. Kórházak mélyén, utcák szélén, a lét peremén nincs mindenkinek kedve és lehetősége pezsgőt bontani. De jó lenne nekik is eljuttatni az Isten üzenetét, ami az év első napjára kijelölt igeszakaszban szebben tündököl, mint a tűzijátékok múló ragyogása: Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. (Zsoltárok 34,19)