Béres István
építésügyi gondnok
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4, 13)
Gyulán születtem 1961-ben. A Budapesti Kálvintéri református templomban kereszteltek, csecsemő koromban. Építészmérnök vagyok, 1991 óta szolgálom szakmám szerint a szülővárosomat, a város főépítésze vagyok a városházán. Apai nagyapám valaha a gyülekezet presbitere volt, édesapám a debreceni Református Kollégiumba járt., édesanyám tanítónő volt. Nagymamám rendszeres templomba járó asszony volt. Az egyetem elvégzése után kezdtem templomba járni, majd 1992-ben konfirmáltam. Ekkor nősültem, három gyermeket neveltünk, majd gyermekeim édesanyja külön utat választott, de gyermekeimről folyamatosan gondoskodom, a nevelésükben aktív vagyok. Mindhárman a Magvető diákjai voltak és konfirmáltak. Kapcsolatunk élő és teljes. Számomra a legfontosabbak Isten után. Elvem szerint a társadalmunk legkisebb egysége, eleme a család. Az Egész-ség családban teljesedhet ki. Nagyobbik lányom református szertartás szerint házasodott, unokámat a templomunkban kereszteltük.
Gyülekezetünknek hivatalosan és teljes joggal a konfirmációm óta vagyok tagja, egyébként bele születtem. Emlékezetem szerint 1994-ben a presbitérium tagja lettem, ezzel egy időben a Békési Egyházmegye építési és műemléki előadója. 1997-től két cikluson át voltam az egyházmegye gondnoka, és továbbra is előadója a vele járó egyházkerületi szolgálatokkal 2009-ig. Ez idő alatt is gyulai presbiter voltam. 2011. és 2014. között pótpresbiter, azóta ismét presbiteri szolgálattal segítem a gyülekezetemet. Természetesen az építési és ingatlan ügyekkel foglalkozom, ez a gyülekezet épületeire, a temetőkre és az intézményre, az óvodára és az iskolára egyaránt vonatkozik. Szívemen viselem a gyülekezeti élet minden dolgát és mint a fenntartó tagja az intézmény sorsát is, nem csak a műszaki vonatkozásban. Hiába lennének kiváló ingatlanaink, ha azokat nem töltené meg a pezsgő élet és a szeretet. Az építési ügyek mellett aktív szolgálója szeretnék lenni Isten gyulai református családjának más rám bízott feladatokban is. Kötelességem, de személyes vágyam is, legjobb tudásom szerint, a kapott és megélt talentumokkal szolgálni, segíteni. Életem során mindvégig megkerestek, felkértek a feladatokra, sosem „könyököltem” pozíciókért. A szolgálat a családban, a gyülekezetben, szülővárosomban, a nemzetben mindig lehetséges és kötelesség is.