Budai Judit
presbiter

„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem, azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata 2,20)

A helyi kórház Endoszkópos Laborjában dolgozom vezető asszisztensként. 1965-ben születtem, gyermekkoromat Körösnagyharsányban töltöttem. Egész kicsi gyermekként hallottam már bibliai történeteket hívő nagynénémtől, aki gondoskodott arról is, hogy nyaranta Biatorbágyon, gyermekheteken vehessek részt. Itt olyan mélyen megérintett Isten szeretete, hogy tudtam egyetlen boldogság létezik az életben, és azt csak Istennél találom meg. Teljes életemet odaadtam akkor Istennek és kértem, hogy Ő legyen Uram, én pedig az Ő gyermeke. Ettől a pillanattól valami egészen új kezdődött az életemben. Emberi kapcsolataim rendeződtek, és a szokásos kamaszkori lázadások helyét átvette a békesség és a „révbe érkezés” biztos tudata. Az Egészségügyi Szakközép iskolát elvégezve 1984-től a kórház Onkológiai osztályán helyezkedtem el ápolóként, majd munka mellette elvégeztem az egészségügyi főiskolát, diplomás ápolói végzettséget szerezve, majd később a Pécsi Tudományegyetemen Egyetemi Okleveles Ápolói képesítést kaptam meg. A gyulai gyülekezetbe 2000-től kapcsolódtam be, amikor apukám halálát követően édesanyám hozzám költözött. Ezzel megszűnt a szülőfalum és Gyula közötti állandó ingázás és lehetővé vált a gyülekezeti munkába való aktív részvétel. Sokrétű feladatok közül elsősorban a gyermekek közötti munkát vállaltam és a gyermekfelügyelet megszervezését. Az elmúlt hat évben presbiteri tisztséget töltöttem be és a missziói ügyekért voltam felelős, valamint a dolgozó nők biblia óráját vezettem felváltva a lelkésznővel. Megtérésem óta nem változott meg az a meggyőződésem, hogy örökre „révbe értem”! Ezt az életet pedig nem érdemes és nem is lehet másképp élni igazán és boldogan, mint: Krisztussal együtt! Megváltómnak szeretnék még teljesebb élettel szolgálni, gyülekezetet építeni, lelkeket menteni és az Ő nevének dicsőséget szerezni. „Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Róma. 14,8)