Krisztovánné Kósa Lídia
presbiter
„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Korintus 12, 9)
1971-ben születtem Budapesten, 26 éve vagyok „kétlaki”; a családalapítás hozott vissza Gyulára, a gyökerekhez. Férjemmel és két felnőtt korú gyermekemmel élek itt, kisebbik fiunk Budapesten tanul. Eredeti szakmám ruhaipari üzemmérnök, jelenleg területi asszisztensként dolgozom Békéscsabán egy pénzintézetnél. Szüleim hitben járó emberek, testvéreimmel minket is így neveltek, bár kamaszkorom lázadása egy időre letérített a kijelölt útról. Visszatekintve azonban már tudom, hogy Isten sosem hagyott el, mindig kiemelt a mélységekből, nagyon kitartóan küzdött értem és vezetett vissza a keskeny útra. Mindig éreztem, hogy valami hiányzik, a gyermekkori emlékeken túl valami más is húzott vissza a gyulai református templomhoz. Magvetős gyermekeimmel együtt kezdődött az igazi életem a gyülekezeti alkalmak egyre gyakoribb látogatásával. Végül még azt az örömöt is megkaptuk, hogy férjem is megtalálta az Urat. Ezzel párhuzamosan nőtt a vágy a szívemben, hogy Isten mutassa meg, miként tudja hasznomat venni az Ő szolgálatában. Így érkeztek szép sorban a szeretetvendégségek, babafelügyelet, a filmklub, a hittantábor. Isten munkatársának lenni számomra a legkomolyabb és legmegtisztelőbb feladat. A missziói bizottság tagjaként is elsődleges célom, hogy Őt szolgálva a kapott talentumokkal jól gazdálkodjam. Hiszem, hogy a testvérekkel, szeretetben együttműködve hozzájárulhatunk gyülekezetünk épüléséhez, melynek egyik fontos eszköze az utca embere számára is nyitott, egyre bővülő alkalmaink szervezése. SDG!