2025. október 31-én a Békési Református Egyházmegye gyülekezetei közösen ünnepelték a reformáció emléknapját. Az ünnepi, úrvacsorás istentiszteletnek a Gyulai Református Gyülekezet adott otthont. Több mint háromszázan gyűltünk össze a megye különböző gyülekezeteiből, hogy együtt adjunk hálát Istennek megújító kegyelméért.

Az istentisztelet elején Baráth Andrea gyulai intézményi lelkész köszöntötte az egybegyűlteket. A közös éneklés után Isten igéjét olvasta és imádkozott, előkészítve a szíveket az igehirdetésre.

Isten igéjét Futó Zoltán József mezőberényi lelkipásztor, az egyházmegye lelkészi főjegyzője hirdette az 5Mózes 4,6–9 alapján. A templomban mély figyelem és elcsendesedés uralkodott, ahogy a hallgatóság Isten üzenetére nyitotta szívét. Sokakat megérintett az igehirdető személyes bizonyságtétele.

Az úrvacsorai ágenda szolgálatát Baráth János gyulai lelkipásztor végezte. Meghitt és felemelő pillanat volt, amikor 241 testvér járult az Úr asztalához. Az úrvacsora csendjében és közösségében megélhettük, hogy Isten jelenléte valóság, és az Ő asztala körül valóban összetartozunk.

A szent jegyek vétele után Demeter Ottó esperes köszöntötte a gyülekezetet, megköszönve az igehirdető szolgálatát, valamint a Baráth lelkészházaspár és a gyulai gyülekezet áldozatos előkészületét és vendégszeretetét.

Az istentisztelet alatt az egyházmegye zenekara kísérte az éneklést, szolgálatuk gazdagon hozzájárult az ünnep méltóságához. Az alkalmat nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével zártuk, közösen adva hálát Istennek nemcsak a reformáció örökségéért, hanem a közösség ajándékáért is.

Az ünnep folytatásaként a résztvevők a Magvető Református Általános Iskola tornatermében gyűltek össze szeretetvendégségre. A gyulai testvérek gondosan és szeretettel készültek, hogy méltó módon fogadhassák az egyházmegyéből érkező vendégeket. Szépen megterített asztalok, finom vacsora és a gyulai testvérek által készített sütemények várták az érkezőket. A tornaterem hamar megtelt élettel, beszélgetéssel, testvéri találkozásokkal.

Jó volt együtt lenni, együtt ünnepelni és hálát adni. A nap végére mindnyájan éreztük: nemcsak a reformáció örökségét ünnepeltük, hanem azt is, hogy Isten ma is közösséget formál, hitet ébreszt, és megtart bennünket.

Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség!

Baráth Andrea lelkész