Gyülekezetünkben évről évre különleges lelki alkalom a nagypénteki zenés passió, amely segít megállni a rohanó hétköznapokban, és elcsendesedve végiggondolni Jézus Krisztus szenvedésének mélységét, valamint annak jelentőségét. Ez az este nem csupán egy istentisztelet, hanem egyfajta lelki zarándokút is, amelyen együtt járjuk végig a Golgotához vezető utat.
A nagypénteki zenés passiós istentiszteleten a Szentírásból olvastuk fel Jézus Krisztus szenvedésének történetét. Az egymást követő igeszakaszok mintegy állomásként vezettek bennünket egyre közelebb a kereszt titkához. Minden felolvasott rész után énekszolgálat következett, amely nemcsak kiegészítette, hanem el is mélyítette az elhangzott ige üzenetét. A zenei szolgálat gazdag zenei stílusban valósult meg: megszólalt népzenei feldolgozás, református énekeskönyvi ének és legnagyobb részben keresztyén könnyűzenei énekek, amelyek mind-mind más módon, de ugyanarra az evangéliumi igazságra mutattak rá.
Hálát adunk a zenei szolgálattevőknek, akik odaszánt szívvel és alázattal készültek erre az alkalomra: Csaholczi Gusztáv, Csaholcziné Gyöngyösi Éva Zita, Téglás Gergő, Téglásné Müllek Tímea, Téglás Ferenc, dr. Pocsay Réka, Baráth Andrea, Baráth János. Szolgálatuk által az énekek nem csupán hangok maradtak, hanem imádsággá, bizonyságtétellé és személyes megszólítássá váltak.
Az ige és az ének mellett imádságok segítették az elmélyülést és lehetőséget adtak arra, hogy saját életünkre nézve is megvizsgáljuk, mit jelent számunkra Krisztus szenvedése, keresztje és áldozata. Az imacsend sem volt üres – Isten jelenléte töltötte be, és sokak szívében indított el őszinte bűnbánatot, hálát és megújulási vágyat.
Ez az este különleges lelki élményt nyújtott mindazoknak, akik jelen voltak. A jól ismert történet újra és újra személyessé vált: nem csupán egy kétezer évvel ezelőtti eseményként állt előttünk, hanem mint ma is érvényes, életet formáló valóság. Sokak szívében mély csend, másokban könnyek, megint másokban hálaadó öröm született – de mindezek mögött ugyanaz a felismerés állt: „Értünk történt.”
Az alkalom végén felcsendülő záróének üzenete különösen is megerősítette ezt a megtartó szeretetet:
Tart az égi kéz, tart az égi kéz!
Úgy szeret, mint gyermekét.
Tart az égi kéz!
Imádságunk, hogy ez az üzenet kísérjen bennünket tovább: vezessen át bennünket a feltámadás ünnepének örömébe, és erősítsen meg a hétköznapokban is. Hadd legyen ez a bizonyosság velünk: a szenvedésen túl ott van az élet, a kereszt után a feltámadás – és mindez Isten megtartó szeretetéből fakad, amely ma is hordoz és vezet bennünket.
