2026. május 9-én a Gyulai Református Egyházközség adott otthont a Békési Református Egyházmegye női konferenciájának. Az egyházmegye gyülekezetein túl érkeztek résztvevők Nagyszalontáról, Debrecenből, valamint Erdélyből, a Marosi Református Egyházmegyéből is. A több mint 160 résztvevő jelenléte már önmagában is jelezte, milyen nagy igény van az együttlétre, a lelki megerősödésre és a közösség megélésére.
Az alkalom közös énekléssel kezdődött, majd Baráth Andrea gyulai lelkipásztor kivetített képek segítségével vezette rá a jelenlévőket arra, hogy felismerjék: milyen lelkiállapotban érkeztek meg erre a napra. A nyitó áhítatot szintén ő tartotta a Zsoltárok könyve 55,23 verse alapján: „Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.”
Az igehirdetés rámutatott arra, hogy mindannyian hordozunk terheket – láthatókat és láthatatlanokat egyaránt. Bár a modern technika sokféle módon könnyíti meg életünket, a szívünket nyomasztó lelki terheket sem emberi erővel, sem gépi erővel nem tudjuk levenni magunkról. Isten azonban erősebb minden földi hatalomnál: nem fárad el, figyel ránk, és kész hordozni mindazt, amit elé viszünk. Az áhítat különösen is Jézus Krisztus áldozatára irányította a figyelmet, aki a kereszten magára vette a világ bűnét és fájdalmát, hogy nekünk ne kelljen egyedül hordoznunk terheinket. Annak az Istennek, aki Jézus sírját lezáró követ elmozdította és feltámasztotta fiát a halálból, semmi sem lehetetlen.
Az áhítat után a több mint 160 résztvevő egy különleges imaközösségben vehetett részt. Baráth Andrea az imádság vezetője öt témában – hálaadás, magasztalás, bűnvallás, kérés és könyörgés – kezdte meg az imát, amelyet a jelenlévők csendben, személyesen fejezhettek be magukban. Ez a forma egyszerre hordozta a közösségi és az egyéni imádság mélységét: miközben mindenki ugyanabban az imádságban vett részt, mégis saját szívének terheit, háláit és kéréseit vihette Isten elé. A nagy létszám ellenére így valódi, személyes imaközösség jöhetett létre, ahol a közös lelki együttlét és az egyéni elcsendesedés egymást erősítette.
A konferencia hivatalos köszöntéseit Demeter Ottó lelkipásztor, a Békési Református Egyházmegye esperese nyitotta meg. Ezt követően tolmácsolásra került dr. Koncz Vágási Katalinnak, a Magyar Református Nőszövetség országos elnökének üdvözlete, aki washingtoni útja miatt nem tudott jelen lenni. Elhangzott Nagy Jánosné, a Gyulai Református Egyházközség Lorántffy Zsuzsanna Nőszövetsége elnökének köszöntése is, aki betegség miatt maradt távol. A Tiszántúli Református Nőszövetség nevében Vasné Faragó Gabriella köszöntötte a konferencia résztvevőit.
A nap fő előadását Ritter Ida mediátor, coach és életvezetési tanácsadó tartotta „Isten szemében értékes vagyok” címmel, Ézsaiás 43,4 igéje alapján: „…drágának tartalak és becsesnek…”
Az előadás mély lelki tartalommal és személyes megszólító erővel bírt. Szó esett az identitás kérdéséről, arról, hogy mitől válik valaki igazán értékessé, és hogyan találhatjuk meg önmagunkat Isten szeretetében. Az előadó hangsúlyozta: valódi értékünket nem a teljesítményünk vagy a környezetünk véleménye adja, hanem az, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk.
Különösen emlékezetes gondolat volt az úgynevezett „5 P” – a picsogás, pampogás, puffogás, panaszkodás és pletykálás – helyett a hálaadás fontosságának kiemelése. Az előadó ezt „H-vitamin”-nak nevezte, amely lelki életünk egyik legerősebb erőforrása lehet.
Az előadás végén az „Értékmozaik” szemléletéről hallhattak a résztvevők, amely arra bátorít, hogy sebeink helyett inkább az Istentől kapott kincseinkre tekintsünk. Ez a látásmód segít felismerni a nehézségekben rejlő lehetőségeket, és a rosszból is a legjobbat kihozni.
A lelki táplálék után közös ebéd következett, amely során tovább mélyülhettek a beszélgetések és a személyes találkozások örömei. A nap zárásaként a Gyulai Református Gyülekezet ajándékaként a résztvevők kisvonattal látogathattak el a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontba, ahol közösen csodálhatták meg városunk egyik különleges kulturális értékét.
A konferencia egész napja Isten megtartó szeretetéről, a közösség erejéről és az egymás felé forduló figyelem fontosságáról tett bizonyságot. Hálás szívvel köszönjük mindazok szolgálatát, akik jelenlétükkel, munkájukkal és imádságukkal hozzájárultak ehhez az áldott alkalomhoz. Imádkozunk azért, hogy a hallott igék és megerősítő üzenetek még sokáig erőt, vigasztalást és reménységet adjanak a résztvevők mindennapjaiban.
Baráth János
lelkész
