Az elmúlt alkalommal, a Diakónusok vasárnapjához kapcsolódva, rövid áttekintést adtunk a Magyarországi Református Egyház sokrétű szeretetszolgálatáról. Láthattuk, hogy egyházunk milyen sokféle módon áll a betegek, idősek, fogyatékkal élők, gyermekek, családok és a nehéz élethelyzetbe került emberek mellett. Mindez azonban csak akkor válik igazán teljessé, ha a gyülekezetek mindennapi életére is rátekintünk, hiszen Krisztus szeretete nem csupán országos intézményrendszereken keresztül, hanem a helyi közösségek csendes, hűséges szolgálatában is láthatóvá lesz.

Talán itt válik igazán érthetővé a régi mondás második fele: „Nő az erdő, ki hallja?” A világ gyakran a botrányokra figyel. Ha valaki hibázik, vétkezik vagy méltatlanná válik szolgálatára, annak híre messzire jut. Ezzel szemben a szeretet csendes munkája ritkán kerül a figyelem középpontjába. Pedig nap mint nap emberek százai és ezrei tapasztalják meg Krisztus irgalmát olyan testvérek szolgálatán keresztül, akik nem elismerést keresnek, hanem Uruknak szeretnének engedelmeskedni.

 

Gyülekezetünk diakóniai szolgálata is ilyen csendes, mégis nélkülözhetetlen szolgálat. Lelkipásztoraink, presbitereink, a diakóniai bizottság vezetője és tagjai, valamint számos gyülekezeti testvér végzi ezt a munkát sokszor észrevétlenül, szeretettel és hűséggel. Mögöttük pedig ott áll az egész gyülekezet: imádságaival, adományaival, önkéntes szolgálatával és áldozatvállalásával. Ez valóban közös szolgálat, amelyben mindenki megtalálhatja a maga helyét.

 

Diakóniai szolgálatunk fontos területe az idősek és betegek felkeresése. Rendszeresen látogatjuk az egyedül élő, idős testvéreket otthonaikban, felkeressük a kórházban fekvő vagy otthon gyógyuló betegeket, meghallgatjuk őket, együtt imádkozunk velük. Gyermekeinket is arra neveljük, hogy tartsák számon az időseket, ezért a Szeretethíd és egyéb alkalmakon a gyermekek is meglátogatják az időseket, ahol énekszolgálattal, verssel, igei üzenettel bátorítják őket.

 

Különös figyelmet fordítunk a gyermekekre és a nehéz helyzetben élő családokra is. Karácsonykor ajándékcsomagokkal igyekszünk örömet szerezni a gyermekeknek, bekapcsolódunk a Cipősdoboz-akcióba, és támogatjuk azokat a családokat, ahol az ünnepi ajándékozás komoly terhet jelentene. Az iskolakezdés idején tanszergyűjtést szervezünk, hogy a gyermekek méltó körülmények között kezdhessék meg a tanévet. Alapítványaink támogatják a gyermekek tehetséggondozását, versenyeken való részvételét.

 

A szeretetszolgálat része az élelmiszercsomagok összeállítása és kiosztása is. Rendkívüli élethelyzetekben adománygyűjtéseket szervezünk, valamint segítünk abban is, hogy ruhák, bútorok és háztartási gépek eljussanak azokhoz, akiknek valóban szükségük van rá. Ilyenkor nem csupán tárgyakat adunk tovább, hanem azt a reménységet is közvetítjük, hogy Isten népe nem hagyja magára a szükséget szenvedőket.

Szolgálatunk nem korlátozódik gyülekezetünk falain belülre. Rendszeresen látogatjuk az idősek otthonában élőket, támogatjuk a hajléktalanokat segítő szolgálatokat, figyelemmel fordulunk a szenvedélybetegséggel küzdők felé, és igyekszünk segíteni a nevelőotthonokban, gyermekotthonokban élő gyermekeket is. Fontos részét képezi munkánknak a családok, házaspárok és egyedülállók lelkigondozása, hiszen sok ember számára egy meghallgató szív, egy vigasztaló ige vagy egy közös imádság jelenti az első lépést a reménység felé.

Alkalmanként célzott véradásokat is szervezünk, amikor egy-egy beteg életének megmentéséhez kérjük a gyülekezet segítségét. Ezek az alkalmak különösen is emlékeztetnek bennünket arra, hogy Krisztus követése nem csupán szavakban, hanem önmagunk odaadásában is megmutatkozik.

Mindezek a szolgálatok önmagukban talán apró cselekedeteknek tűnnek. Egy-egy látogatás, egy élelmiszercsomag, egy telefonhívás, egy közös imádság vagy egy önkéntesen eltöltött délután ritkán kerül az újságok címoldalára. Mégis ezekből épül Isten országa közöttünk. Ezek azok a csendben növekvő fák, amelyekből egyszer csak erdő lesz.

A diakónia ugyanis nem egyszerűen segítő tevékenység. A diakónia Krisztus szeretetének láthatóvá válása. Amikor lehajolunk a szükséget szenvedő emberhez, valójában azt a Krisztust követjük, aki így szólt: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” (Mk 10,45). A szeretetszolgálat minden formája arra mutat, hogy Isten ma is munkálkodik népe között.

Adjunk hálát Urunknak mindazokért, akik ezt a szolgálatot hűségesen végzik gyülekezetünkben. Hordozzuk imádságban a lelkipásztorokat, a presbitereket, a diakóniai bizottság tagjait, az önkéntes szolgálókat és mindazokat, akik idejüket, erejüket, szeretetüket áldozzák másokért. Kérjük Istent, hogy adjon nekik kitartást, bölcsességet és örömöt a szolgálatban, bennünket pedig indítson arra, hogy mi is felismerjük: a diakónia nem néhány ember feladata, hanem Krisztus egész egyházának közös küldetése.

Lehet, hogy a kidőlő fa hangja ma is messzire hallatszik. De hisszük, hogy Isten csendben növeszti az erdőt. És ahol Krisztus szeretete szolgáló kezeken keresztül megérinti az embereket, ott ez a növekedés már most is látható – még ha nem is mindig kerül a világ figyelmének középpontjába.

Baráth János
lelkipásztor