Van valami különös szépsége minden tanévnyitónak. Ismerős arcok térnek vissza a nyári szünet után, új gyermekek érkeznek közénk, megtelik az intézmény élettel. Újra együtt vagyunk. Újra elindulunk. De református intézményként számunkra a tanév kezdete ennél többet jelent: mielőtt megszólalna az első csengő, mielőtt kinyílnának a tankönyvek és elkezdődne a hétköznapok munkája, összegyűlünk református templomunkban, és megállunk Isten előtt.

Intézményünk hagyományainak megfelelően a 2026/2027-es tanévnyitó istentisztelet ünnepélyes bevonulással kezdődött. Iskolánk zászlója előtt vonult be a gyülekezet és az intézmény vezetése, majd  a zászlók után azok érkeztek, akik számára ez a nap egészen különleges kezdetet jelentett: első osztályos diákjaink. Nem egyedül léptek be a templomba: hetedik és nyolcadik osztályos tanulóink kísérték őket.

Szép és beszédes pillanata ez minden tanévnyitónak. A nagyobbak a kisebbek mellett haladnak. Azok, akik már otthonosan mozognak az iskola falai között, kísérik azokat, akik számára még szinte minden ismeretlen. Ebben az egyszerű mozdulatban benne van mindaz, amit egy keresztyén közösség jelenthet: egymás mellett járni, egymásra figyelni, a kisebbet segíteni, a ránk bízottakat szeretettel kísérni.

Az istentisztelet kezdetén Baráth Andrea intézményi lelkész igével köszöntötte a templomban összegyűlteket, valamint mindazokat, akik a képernyőkön keresztül kapcsolódtak be az ünnepi alkalomba. Imádságában hálát adott a nyári szünet örömeiért és lehetőségeiért, a pihenésért és a kapott ajándékokért, majd Isten áldását kérte az új tanévre, az intézmény gyermekeire, családjaira és munkatársaira.

Baráth János lelkipásztor, intézményünk igazgatótanácsának elnöke a Példabeszédek könyve alapján hirdette Isten igéjét. Az igehirdetés központi gondolata egyszerre szólt a tanulás fontosságáról és a hit meghatározó szerepéről: „A tudás utat nyit, a hit irányt mutat.” Ez azt jelenti:

A tudás megmutatja, milyen lehetőségeid vannak; a hit segít felismerni, melyikkel érdemes élned.

A tudás azt kérdezi: „Mire vagyok képes?” A hit hozzáteszi: „Mire használjam azt, amire képes vagyok?” A tudás felkészít az életre, Krisztus pedig megmutatja, miért és kiért érdemes élni.

A tudás kinyithatja előttünk a világot, Krisztus pedig megnyithatja a szívünket Isten és egymás felé. Olyan mondatok ezek, amelyek nemcsak egy tanévnyitó istentisztelet üzenete, hanem útravaló az egész tanévre, sőt egy egész életre.

Az istentiszteleti részt követően a Himnusz közös éneklésével folytatódott az ünnepi alkalom, majd dr. Nagyné Sullay Márta főigazgató bátorító és útmutató beszédével hivatalosan is megnyitotta a 2026/2027-es tanévet.

Ezután következett a tanévnyitó egyik legszebb és legünnepélyesebb pillanata: az első osztályos diákok fogadalomtétele, amelyet Baráth Andrea intézményi lelkész vezetett.

A templomban ötven kisdiák tett fogadalmat. Ötven gyermek, akiknek ezen a napon nem csupán egy új tanév kezdődött el, hanem életük egyik meghatározó időszaka is. Új közösség, új feladatok, új barátságok és megannyi felfedezés vár rájuk az elkövetkező években.

Fogadalomtételük után hatodik osztályos tanulóink iskolánk jelvényét tűzték az elsősök mellényére, ezzel jelképesen és hivatalosan is Magvetős diákká fogadva őket.

Apró jelvény került a mellényekre, de ezen a napon sokkal többet jelentett egyszerű jelvénynél. Azt üzente az újonnan érkezőknek: mostantól ti is közénk tartoztok. Helyetek van ebben a közösségben.

A tanévnyitó ünnepség a hatodik osztályos diákok szolgálatával folytatódott. Selmeczi Ágnes és Kecskés Áron, Túrmezei Erzsébet: A MINDEN, AZ MINDEN! című versét szavalták el, majd Pocsay Villő Olívia köszöntötte az első osztályosokat.

A köszöntésre a legkisebb Magvetősök is készültek: Farnas Eliza, Tóth Erzsébet, Pesti Hanna és Mészáros Luca verssel válaszoltak a nagyobb diákok szeretetteljes szavaira.

Különösen nagy hálaadásra ad okot, hogy a 2026/2027-es tanévben 50 első osztályos gyermek kezdhette meg tanulmányait intézményünkben. Ötven gyermek – ötven különböző személyiség, ötven történet, ötven Istentől kapott élet és megannyi kibontakozásra váró ajándék.

Egy tanév kezdetén természetesen sok mindenért lehet imádkozni. Eredményes tanulásért, kitartásért, bölcsességért, türelemért, jó közösségekért, egészségért és sikerekért. De mindezek mellett talán azért is, hogy gyermekeink ne csupán ismeretekben gyarapodjanak, hanem emberségben, szeretetben és hitben is növekedjenek.

Hogy legyen bátorságuk kérdezni és alázatuk tanulni. Tudjanak örülni egymás sikereinek, és legyen szemük észrevenni azt is, akinek segítségre van szüksége. Fedezzék fel Istentől kapott képességeiket, és tanulják meg azokat mások javára használni.

A tanévnyitó istentisztelet végén a 290. ének alatt a templom padsorai kiürültek, az előttünk álló tanév elkezdődött. Jönnek majd a tanórák, a feladatok, a számonkérések, a versenyek, az ünnepek és a hétköznapok. Lesznek könnyebb és nehezebb napok, sikerek és újrakezdések. A tanévnyitón kapott útravaló azonban mindezek között velünk maradhat: „A tudás utat nyit, a hit irányt mutat.”

Hordozzuk továbbra is imádságban református iskolánkat és óvodánkat, hogy az elvetett magok jó földbe hulljanak, növekedjenek és idejükben gyümölcsöt teremjenek.

Isten áldása kísérje intézményünk egész közösségét a 2026/2027-es tanévben!

Baráth Andrea
intézményi lelkész