Érték-tábor 2013

Mitől lesz jó egy gyerektábor manapság? Azt gondolnánk, biztosan szükséges hozzá sok pénz, melyből értékes/nek tűnő/, drága programokat szervezve /talán/ jól szórakoznak majd a fiatalok. A Gyulai Református Egyházközség júniusi, egyhetes, napközis hittantábora más szempontból kínált értékeket, hiszen minimális anyagi terhet igényelt a jelentkezők részéről. A gyülekezeti tagok, a szülők, és a pedagógusok önkéntes szolgálata szép példa volt a 100 főből álló, rövid idő alatt igazi közösséggé formálódó gyereksereg előtt. Az egész hét kincskereséssel telt; öt bibliai történet feldolgozása során ismerkedhettek a táborlakók a régi korok pénznemeivel, értékeivel. Minden nap más, szemléletes módon látták- hallották a bibliai példázatokat: bábozás flanellezés, mágnesképek, dramatizálás eszközein keresztül is gazdagodott életük. Megtapasztalták, megtanulták hogy mi lehet az igazi kincs számukra: miközben Istenről hallottak, közösen énekeltek, játszottak, aközben sok-sok barátot szereztek, feledhetetlen élményekkel gazdagodtak. A mai világban szinte mindent készen kapunk, utódainkat is „fogyasztókká” neveljük. Kihívást jelent, hogy gyermekeink életében megfelelő teret biztosítsunk önmaguk kifejezésére és vágyaik megélésére. A délutáni kézműves foglalkozások igazi műhelyek voltak, ahol kicsik és nagyok /még a felnőtt segítők is/ újra és újra értékeset alkothattak, ajándékokat készítettek/ pl. bőrkarkötő, batik-kép, kincsesláda, stb./, örömet szerezve ezzel maguknak, családtagjaiknak. Másoknak a sportolás, mozgás, a természet közelsége jelenti az igazi feltöltődést, kikapcsolódást, értéket. A templomkertben található csúszdák, trambulin, hinták, mászókák mind-mind az önfeledt szórakozást segítették. A fiúk számára azok a focimeccsek voltak a legértékesebbek, amikor a felnőttekkel/ tiszteletes bácsival, tanár bácsikkal, apukákkal/ együtt rúgták a labdát. A kert végén található „dzsungel”-ben kisebbek és nagyobbak boldogan keresték az „igazi elrejtett kincseket” az „igazi térképek” útmutatása alapján. Óriás társasjáték, memóriajáték, érmegurító-, és akadályverseny színesítették a programokat. Csütörtök délután egy szanazugi hajókiránduláson vehetett részt minden hittantáboros gyermek, melynek átélt élményét, értékét az egyik kisdiák így fogalmazta meg: „Nagyon tetszett, mert a hullámzó víz majdnem elringatott, ott voltak a legjobb barátaim, és gyönyörű volt a táj.” A pénteki akadályverseny humoros, olykor elgondolkodtató állomásain szintén értékes talentumokat, kincseket szereztek a csapatok.

Rohanó életvitelünk kevés tartalmas lehetőséget kínál arra, hogy a családok a közös együttlét örömét átéljék, pedig ez mindenki számára nagyon értékes. A tábor hatodik napján, szombaton családi napra került sor: szülők, nagyszülők, testvérek jó hangulatban játszottak, főztek/nagyon ízletes gulyást/ a parókia udvarán. A gofri sütés közben is jó alkalom nyílt ismerkedésre, beszélgetésre. 23 család-csapat nevezett az ötpályás versenyre, ahol a legnagyobb sikert a traktor-szlalom aratta, de a lufi-fújás és dobálás is sokaknak tetszett.

A tábor zárására, a csapat- és családi verseny eredményhirdetésére a vasárnapi istentiszteleten került sor. A gyermekek „átadták kincseiket” szüleiknek és a gyülekezetnek: számot adtak az „érték”- héten tanult ismeretekről, elmondták az „aranymondásokat”, kiállítást rendeztek az alkotásaikból, szép énekekkel, bibliai történetmondással szolgáltak. Ily módon fejezték ki köszönetüket ételért, italért, a körülöttük fáradozókért, mindenért hálát adva Istennek. A tábor élményeit képekben is jól illusztráló Talentumok című óriáskönyv digitális változata ide kattintva letölthető: LETÖLTÉS