„… egy dolog hinni az evangéliumban az elménk-kel, és egy másik dolog engedni, hogy mélyre szántson szívünkben, és minden gondolatunkra, érzésünkre és cselekedetünkre hatással legyen.”
Timothy Keller, amerikai keresztyén író, lelkész, 2015-ben megjelent könyvében, terjedelmében korántsem terjengősen, de annál lényegre törőbben világít rá arra, miért éppen a bálványimádástól való óvással kezdődik a tízparancsolat; az ok pedig egyszerű: nincs olyan törvényszegés, ami ne ebből táplálkozna. Ezzel rögtön el is oszlatja a tévhitet, miszerint a bálványok egy letűnt, babonákkal és hiedelmekkel átszőtt kor kézzel fogható szüleményei lennének csupán. A faragott képek könnyen beazonosíthatók, sokkal kevésbé azonban azok a „más istenek”, akik észrevétlenül férkőznek be életünk minden egyes szegletébe és veszik át felettünk az irányítást.
Már a bevezető első sorai előrevetítik, hogy minden bálvánnyá válhat, ami „olyan meghatározó helyet foglal el a szívünkben, hogy ha elveszítenénk, nem látnánk többé értelmét az életnek, így aztán gondolkodás nélkül hajlandóak vagyunk rááldozni figyelmünk és energiánk, valamint érzelmi és anyagi forrásaink javát”. Az író hét fejezeten keresztül boncolgatja, hogyan csalódunk önkéntelenül vágyaink hajszolása közben és azok beteljesülése ellenére, hogyan válik napjaink „istenpótlékává” mindinkább a szerelem és testiség utáni sóvárgás, hogyan kerít hatalmába és tereli el figyelmünket az anyagi javak és gazdagság piedesztálra emelése, milyen módon próbáljuk helyreállítani önértékelésünket a siker folyamatos fenntartásának illúziójával, hogyan válnak emberek, társadalmak a hata-lom megszállottjává és kerülnek uralma alá, és melyek azok a rejtőzködő bálványok, amik nem csak egyéneket, de közösségeket is gúzsba kötnek. Az író emellett lerántja a leplet azokról a bálványokról is, amelyek ennél jóval meglepőbb helye-ken bújnak meg, és alapértelmezésünk szerint nehezen fér bele a bálvány kategóriájába: családunkért vállalt áldozataink, hivatásunkban való kiteljesedésünk vagy akár egyházi közösségünkért végzett szolgálatunk.
A könyv eredetisége nem annyira az említettek felismerésből ered, sokkal inkább az új nézőpont szerinti megközelítésben, ami feltárja azokat a belső motivációkat, amelyek bálványainkat folyamatosan táplálják. Fejezetről fejezetre von párhuzamot a bibliai idők és korunk embere között, rávilágítva, hogy a vonások, kétezer év ide vagy oda, hasonló mintázatot hordoznak. A könyv „szemüvegén” keresztül Ábrahám és Izsák, Jákób és Ráhel, Jónás, Naámán és Zákeus története a Bibliát rendszeresen forgatók és betéve ismerők számára is egy egészen újszerű értelmezéssel egészül ki. Az epilógus útmutatást ad arra nézve, hogyan ismerhetőek fel látható és rejtett bálványaink, melyek azok a kérdések, amivel „kiugraszthatjuk a nyulat a bokorból” és mi az a végtelenül egyszerű, mégis naponkénti harcot követelő megoldás, amivel újra a megfelelő kézbe adhatjuk vissza az irányítást életünk minden területe felett. Timothy Keller könyvének tanulságai garantáltan befészkelik magukat a gondolatainkba és nem hagynak nyugodni. Ez is a célja, hiszen a szerző – a Bibliai vezérfonalát követő – intelme szerint bármi is legyen a bálványunk, azokat fel kell ismerni, és néven kell nevezni, csak így indulhat el gyökeres változás az életünkben.

Vámos Tamás
presbiter