„Az Úrtól jön a szabadulás!” (10) Jónás imádságának ez az utolsó mondata. Hálaadást, rendkívüli bizonyosságot és erős hitvallást sugároznak szavai. A szabadulás nem az én erőlködésem, nem különféle szerencsés körülmények összessége, hanem az Úristen kegyelmének következménye. Szabadulás betegségből, lelki megpróbáltatásokból, a múlt hibáiból és bűneimnek terhétől, valamint a jövő kiszámíthatatlan eseményei miatti félelemből. Jónás csodálatos szabadulása Jézus halálból való feltámadására utal (Mt 12,40), s miközben most – év végén különösen – a mulandóság valóságával vagyunk kénytelenek szembesülni, hálát adhatunk a halálból való szabadulásunkért is, amely Jézus Krisztus váltságáldozatáért lehet a mienk az örök életre. Hiszen ő a mi feltámadott Urunk, a mi Szabadítónk. Jézus nevének jelentése: Isten szabadít. Boldog ember az, aki örvendezhet szabadításának, és hálát adhat érte. Élj mindenkor ennek a szabadításnak a fényében és örömében!

Imádkozzunk azokért, akik egyedül kénytelenek megélni az évfordulót, és magányuk súlyos lelki terhet jelent számukra.

Ajándékozzunk néhány órát egy magányos egyedülállónak, hogy meghallgassuk és elbeszélgessünk vele.

Református bibliaolvasó kalauz 2024.12.29.