Március 15-én hálával és tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik bátran kiálltak a szabadságért, az igazságért és a nemzet jövőjéért. A történelem hősei arra tanítanak bennünket, hogy vannak olyan értékek, amelyekért érdemes felelősséget vállalni és áldozatot hozni. A Szentírás azonban még mélyebbre vezeti a gondolatainkat: a valódi szabadság forrása Jézus Krisztus. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (János 8,36) Ez a szabadság nem csupán politikai vagy társadalmi valóság, hanem a szív szabadsága is. Az ember lehet külsőleg szabad, mégis lehet tele félelemmel, bűntudattal vagy reménytelenséggel. Krisztus azonban olyan szabadságot ad, amely belülről formálja át az életet. Amikor Istenhez fordulunk, megszabadít a bűn hatalmától, és új életre hív bennünket.
Az 1848-as események arra emlékeztetnek, hogy a bátorság és az igazság szeretete képes megváltoztatni a történelmet. A hit embere azonban tudja, hogy az igazi erő nem csupán az emberi elszántságból fakad, hanem Isten vezetéséből is. A keresztyén ember ezért nemcsak a szabadságát védi, hanem felelősséget vállal a közösségéért, a nemzetéért és embertársaiért is.
Március 15-én ne csak emlékezzünk a múltra, hanem keressük azt a lelki szabadságot is, amelyet Krisztus ad. Kérjük Istent, hogy adjon nekünk tiszta szívet, igazságszeretetet és bátor lelket. Így lehetünk mi is a békesség, a reménység és az igazság hordozói a világban. Isten áldja meg népünket, hogy szabadságban, hitben és szeretetben élhessünk.
Baráth János
lelkész
