„Ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” (Mt 6,21)

Hálás szívvel tekintünk vissza idei református napközis hittantáborunkra, amelyet „Kincsvadászok – Az elveszett kincsek nyomában” címmel rendeztünk meg. Június 22–26. között több mint 110 gyermek töltötte meg élettel, nevetéssel és énekszóval templomunkat és annak udvarát.

Már reggel 7 órától vártuk a gyermekeket, és a hét végére jól látszott, hogy valóban otthon érezték magukat közöttünk. Nem egyszer előfordult, hogy délután 17 órakor is alig akartak hazamenni, mert annyi élmény, játék és barátság kötötte őket a közösséghez.

Minden nap közös énekléssel kezdődött, amelytől zengett a templom. Ezután következett a hét lelki középpontja: a bibliai történet. Felnőtt csapatvezetőink korhű ruhákban, igényes díszletek között elevenítették meg Isten Igéjét, így a gyermekek nem csupán hallották, hanem szinte át is élhették a történeteket.

A hét során öt bibliai történeten keresztül fedeztünk fel egy-egy lelki kincset:

Hétfő: Az elveszett juh – Isten keres engem – Értékesség

Kedd: A tékozló fiú – Isten megbocsát nekem – Megbocsátás

Szerda: Zákeus találkozása Jézussal – Isten megújít engem – Új élet

Csütörtök: Péter elhívása – Isten küldetéssel bíz meg – Küldetés

Péntek: Az elveszett drachma – Isten örül nekem – Öröm

A történetekhez minden nap kapcsolódott egy bibliai aranymondás is, amelyet a gyermekek játékos, vidám formában sajátítottak el. A közös beszélgetések során együtt kerestük, mit üzen számunkra Isten Igéje, majd imádsággal zártuk a lelki alkalmakat.

A lelki programokat gazdag szabadidős és közösségi programok követték. Hétfőtől szerdáig kézműves foglalkozásokon alkothattak a gyermekek, csütörtökön mindenkit felüdített a vizes délután és a habparty, pénteken pedig nagy örömet szerzett a kisvonatozás.

A hét folyamán volt kincskeresés, vetélkedő, ügyességi és logikai játékok, légvár a tornateremben, valamint nagy sikert aratott a kerékpáros utánfutóval tett utazás is a templomkertben. A szabadidőben a templomkert valódi gyermekparadicsommá vált: játszótér, futball, tollaslabda, strandlabda, csocsó, Rex, pingpong és a sátor alatt felállított biliárd várta a táborozókat.

Talán azonban a legszebb élményt nem is valamelyik szervezett program jelentette. A gyermekek a templomkert különböző részein több mint tíz saját „lakosztályt” alakítottak ki. Kialakították saját kis világukat, ahol igazi közösségek születtek. Fizetőeszközként bogyókat használtak, amelyekkel mindennek megvolt az „ára”, a padoktól kezdve egészen a poharakig. Csodálatos volt látni, milyen gazdag a gyermeki fantázia, és hogy digitális eszközök nélkül is milyen felszabadultan, kreatívan és örömmel tudnak együtt játszani.

A gyermekek számára napi háromszori étkezést biztosítottunk. A tízórait és az uzsonnát gyülekezetünk szerető nőtestvérei készítették el nap mint nap, amiért különösen hálásak vagyunk.

Ez a tábor azonban nem valósulhatott volna meg a gyülekezet önfeláldozó szolgálata nélkül. Sokan szabadságot vettek ki munkahelyükön, hogy egy héten át a gyermekek között szolgálhassanak. Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik imádsággal, gyermekfelügyelettel, konyhai szolgálattal, takarítással, pakolással, díszletek készítésével, kézműves foglalkozások vezetésével vagy a lelki munkában való részvétellel segítették a tábor megvalósulását.

Köszönjük mindazoknak is, akik adományokkal, élelmiszerekkel, gyümölcsökkel támogatták ezt a szolgálatot. A gyermekek ezen a héten nemcsak programokat kaptak, hanem megtapasztalhatták gyülekezetünk szeretetét és gondoskodását is.

A hét során a gyermekek különböző „kincseket” gyűjtöttek, csapatonként versenyeztek is egymással, a jutalmakat pedig a táborzáró istentiszteleten vehetik át. Mindez azonban csak külső képe volt annak a sokkal nagyobb kincsnek, amelyet Isten készített számukra.

Hisszük, hogy napközis hittantáborunk gyülekezetünk gyermekmissziójának egyik legfontosabb alkalma. Imádságunk és szolgálatunk célja az, hogy a ránk bízott gyermekek személyesen is megismerjék Jézus Krisztust, és hitre jussanak. Ugyanakkor ez a tábor szeretetszolgálat is a családok felé. Tudjuk, hogy a nyári szünidő sok szülő számára komoly kihívást jelent, ezért öröm számunkra, hogy egy héten át biztonságos, tartalmas, örömteli és lelki értékekben gazdag közösséget biztosíthattunk gyermekeiknek.

A hét végére mindannyian gazdagabban térhettünk haza. Nemcsak az értékesség, a megbocsátás, az új élet, a küldetés és az öröm lelki kincseit fedeztük fel, hanem olyan ajándékokat is kaptunk, amelyeket nem lehet aranyban vagy ezüstben mérni: új barátságokat, önfeledt nevetést, egymás iránti szeretetet, összetartozást, szolgáló közösséget, sok-sok közös élményt és mindenekelőtt Isten megtartó szeretetének megtapasztalását.

Baráth János és Baráth Andrea
lelkipásztorok