Advent második vasárnapján gyülekezeti kirándulást szerveztünk Debrecenbe. Az utazás előtt együtt vettünk részt gyülekezetünk vasárnap délelőtti istentiszteletén, ahol Baráth János lelkipásztor az Ézsaiás 51,16 alapján hirdette Isten igéjét:
„Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy!”
A bátorító igehirdetésben azt hallhattuk, hogy Isten restaurálja, helyreállítja népe életét. Jó volt úgy útnak indulni, hogy Isten már az indulás előtt táplált bennünket lelkileg, erősítette és megújította életünket.
Debrecenbe érkezve elsőként a Református Nagytemplomot tekintettük meg. Az impozáns belső tér önmagában is gazdag történelmi és építészeti értékeket közvetített. Megnéztük Kossuth székét, amelyet az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején használtak, valamint a Függetlenségi Nyilatkozatot. Megtekintettük a Vizsolyi Bibliához kapcsolódó mini kiállítást is.
Akik kevésbé tudnak, vagy nem szeretnek lépcsőzni, lifttel juthattak fel a karzaton található Kálvin János Galériához és a padlástér bemutató részéhez. Különleges élményt jelentett a két torony közötti acélhíd, a panorámajárda, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra. Innen továbbhaladva, újabb lépcsőzés után a toronyba is feljuthattunk, ahonnan még lenyűgözőbb látvány tárult elénk. Útban felfelé és lefelé is megcsodálhattuk az 56 mázsás Rákóczi-harangot.
A templomlátogatás után szabad program következett: a résztvevők bejárták az adventi vásárt. Közben besötétedett, és szemünk elé tárult Debrecen ünnepi, adventi és karácsonyi kivilágítása, amely tovább gazdagította az élményt.
Az oda- és a visszaút egyaránt vidám hangulatban telt: jó volt együtt énekelni, imádsággal elindulni és imádsággal megérkezni. A résztvevők hálás szívvel élték meg, hogy kimozdulhattak a megszokott életritmusból, és a kirándulás által is megtapasztalhatták: Isten ezen az úton is restaurálta, helyreállította és erősítette életünket.
