Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. (Jn 14,15–17)

2019. június 9-én Pünkösdvasárnap Isten Szentlelkét kérve segítségül megkereszteltek és konfirmáltam! Óriási feszültség oldódott fel bennem, mintha terhet vettek volna le rólam abban a bizonyságban, hogy a tartozásomat kifizették, és ez Istennek mérhetetlenül sokba került. Megéreztem valamit abból, hogy milyen lehet a békesség, a reménység és a Szentlélek által való öröm. Tudom, hogy a megtérés nem az én saját teljesítményem, hanem Isten ajándéka, amit mindig a Szentlélek visz végbe. A régen vágyott irgalom, kegyelem és békesség érzése mélységes hálával töltött el. Nagyon messziről és mélyről jutottam el idáig. Sokáig feladat-üzemmódban voltam: tanultam, dolgoztam, férjhez mentem, gyermekeket neveltünk, beteg hozzátartozókat ápoltam, temettem. Isten már akkor, amikor erről sejtelmem sem volt, készítette életemet. A Szentlélek titkos módon vezetett. 2005-ben a Magvető Református iskolába írattam be unokámat, akinek a nevelése rám bízatott. Az iskolai alkalmakon, családi istentiszteleteken hallgattam a hirdetett igét, hatása alá kerültem, megértettem, nekem erre szükségem van, nekem itt rendeznem kellene valamit. Férjem súlyos betegsége és halála után nagyon mélyre kerültem. Veszteség-érzésemet állandósította, hogy egy év alatt 11 közeli hozzátartozómat kísértem utolsó útjára. Közben rendszeresen olvastam a Bibliát, istentiszteletekre jártam, részt vettem egy „Református hit alapjai kurzus”-on, amelynek végén nem tudtam konfirmálni. Beszűkült a látásom, lelkiismeret-furdalásom, nagyfokú alkalmatlanság-érzésem volt, rettenetesen szégyelltem magam. Az évek múltak, és én egyre elveszettebbnek éreztem magam: Elvesztem; ha ilyen vagyok, szóba sem áll velem az Isten, gondoltam. Lelkiismeret-furdalás gyötört, meg voltam róla győződve, hogy tenni, változtatni kell az életemen. Bűntudat és bánat kínzott, szomorú voltam, mert ráébredtem, hogy a megváltásért semmit sem kell tennem, mégsem tudtam elfogadni. Úgy éreztem, egy hatalmas szakadék tátong előttem, és nem tudtam, hogyan mehetnék át rajta. Feszültség, elégtelenség-érzés, vívódás töltötte el napjaimat, régóta nem tudtam jókedvű lenni.

Közben tovább hallgattam és olvastam az igét, majd segítséget kértem és kaptam a Tiszteletes úrtól, akinek nagyon sok „buta” kérdést tettem fel. Ő válaszolt, beszélgetéssel, igékkel, imádságokkal segített, bátorított.

Egyre többször tapasztaltam, hogy amikor hallgatom az igét, felmelegszik a szívem, érteni kezdem, dolgozik bennem, rácsodálkozom Isten hatalmára, szentségére, hívására, Jézus szeretetére, lelepleződnek bennem bűneim, megvallom azokat, teljes feloldozást kapok.

A következő dolgom, hogy rendezzem életem, ennek jött el az ideje! Hitből elfogadtam Jézus Krisztust Uramnak és Megváltómnak! Milyen szeretete Istennek, hogy kézről-kézre adja az embert, amíg elér az Úr emberéig! Köszönet és hála érte! Ebben a gyülekezetben legalább 25 embert néven tudok nevezni a Tiszteletes Úron és a Tiszteletes Asszonyon kívül, akik segítettek engem életem valamely szakaszában 15 éves koromtól napjainkig. Rajtuk kívül bátorítottak, erősítettek a gyermekek szolgálatai a családi istentiszteleteken, a „Református hit alapjai kurzusok” résztvevői, a Tanítványság kérdései Bibliaóra – sorozaton a csoport tagjai.

„Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (Zsolt.91,11-12)

Tudom, nem a bizonyságtételen dől el, hogy hol tartok a hitben, azt majd a mindennapok cselekedetei, történései mutatják meg igazán. További kérdések merülnek fel: Mit tegyek most? Uram, mi a következő lépés? A magam egyszerű módján hogyan élhetek Jézussal? Hogyan lehetek Krisztus-hordozó? Mi Isten gyermeke, Jézus tanítványa feladata? (Tudom: Se bűntelen, se tökéletes nem lehetek, de tényleg meg tudok-e felelni?)

Mennyei Atyám!

Én, aki ennyi éven át a másik országban éltem, jártam-keltem, bocsáss meg nekem Krisztus érdeméért, fogadj el örökre! Köszönöm a kapott testi-lelki ajándékokat. Segíts, hogy teljes szívvel úgy éljek, ahogy Jézus mutatja! Ámen!

Aratóné Marika