Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik
Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz..
Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. /János 14,15-18/
Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? /Apostolok Cselekedetei 2,12/
Pünkösd Isten Szentlelkének a kitöltetésének és az egyház megszületésének az ünnepe. Olyan ünnep, amellyel nagyon sok ember nem tud mit kezdeni. Igénk arról beszél, hogy már az első pünkösdkor sem értették sokan, hogy mi történt, ezért kérdezgették: ,,Mi akar ez lenni?”
Ha meg akarjuk érteni a pünkösdi eseményt, ha vágyunk arra, hogy egyszer nekünk, személyesen is legyen pünkösdünk, akkor nekünk is fel kell tennünk ezt a kérdést, egyszer igazán a végére kell járnunk, hogy mit jelent pünkösd ünnepe, mi akar lenni a mi számunkra is? A kérdésre igénkben van a felelet. A feltámadott Jézus Krisztus mennybemenetele előtt ígérte meg a tanítványainak, hogy ha Ő felmegy a mennybe, nem hagyja őket magukra, árván, hanem eljön hozzájuk a Szentlélek által és szívükbe-lelkükbe költözik. S bizony nagy szükség volt a Szentlélek eljövetelére, mert a Jézus nélkül maradt tanítványok elbizonytalanodtak és megteltek félelemmel.
Talán nekünk is ismerősek ezek az érzések. Mert ha őszintén magunkba tekintünk, meglátjuk, hányszor bizonytalanodtunk már el. Hányszor éreztük magunkat elhagyatottnak, árvának, amikor magunkra maradtunk gondjainkkal, kérdéseinkkel, problémáinkkal. Te, aki e sorokat olvasod, lehet, hogy most is magányos vagy. Bár lehet, hogy van családod, lehet, hogy körülvesznek az emberek, a szíved mélyén mégis azt érzed, egyedül hordozod az élet megpróbáltatásait, terheit. Az is lehet, hogy valóban egyedül élsz, s olykor rád tör a magány nyomasztó érzése. Lehet, hogy a betegség magányában élsz, s bár körülvesznek, akik segíteni akarnak rajtad, mégis egyedül hordozod szenvedésedet. Halld meg a jó hírt, pünkösd örömüzenetét: Jézus nem hagy minket árván, hanem Szentlelke által eljött hozzánk. S Ő nem csak egy alkalmi látogatást akar tenni nálunk, hanem velünk/bennünk akar lenni életünk végéig, a világ végezetéig. Bár láthatatlan a Szentlélek, mégis érezhető, tapasztalható az Ő jelenléte. Mert a szelet sem látod, de azt igen, amikor megrázza a fákat.
Ó bárcsak megtapasztalnák egyre többen az Isten Szentlelkének a jelenlétét, mert ahol Ő megjelenik, ott múlik a csüggedés, félelem, magány és megérkezik a békesség, szeretet, öröm és áldás. Így könyörögjünk az ének soraival ezen a pünkösdön:
Szentlélek, úgy kérünk, szállj le ránk,
töltsd el a szívünk, életünk,
hogy béke és áldás szálljon ránk,
küldd el a Lelked, úgy kérünk, Istenünk.
Kegyelmeddel táplálsz, Istenünk,
hozzád emeljük most mindnyájan a szívünk,
reménységünk Belőled fakad,
hogyha szívünk-lelkünk mindentől szabad.
Adja Isten, hogy így legyen! Ámen
Baráth János
lelkipásztor