Száz évvel ezelőtt született Nemes Nagy Ágnes, a huszadik századi magyar irodalom egyik legfontosabb alakja. Művészetére nagy hatással volt református származása, verseiből tükröződő kulturális szemléletéből a protestáns etika alapelvei köszönnek vissza.

Lázár

Amint lassan felült, balválla-tájt

egy teljes élet minden izma fájt.

Halála úgy letépve, mint a géz.

Mert feltámadni éppolyan nehéz.

„Az Isten utáni vágy mindig megvolt benne. Az változó, hogy hogyan próbálta Vele felvenni a kapcsolatot. Az első két verseskötetre (Kettős világban, Szárazvillám) még inkább a perlekedő istenes versek jelenléte jellemző (A szabadsághoz, Patak stb.): számon kéri Rajta, hogy miért engedte meg a szenvedést, a háborút. Nem is tudta Neki megbocsátani sem a közéleti, sem a magánéleti traumákat… A következő, Napforduló című kötetben már nincsenek is olyan versek, ahol megszólítaná Istent. […] Van aztán egy kései, életében már nem publikált verse, az Istenről: egy prózavers, amit élete végén írt, már nagybetegen. Ez a korai, perlekedő istenkapcsolatát idézi” – mondta Hernádi Mária teológus, irodalomtörténész, Nemes Nagy-kutató az Új város portálnak.

A Babits vezette Nyugat hagyományait folytató Újhold jeles szerzőjére nagy hatással volt Rilke, akinek nyomán egyedi látásmódot alakított ki: tárgyias, objektív lírát teremtett meg. Verseiben a tárgyakat láttatva mindig a tárgyon túlit, a belső transzcendenciát igyekezett felmutatni. Foglalkoztatta a megragadhatóság és a kimondhatatlan lényeg kettőssége, mint ahogy ismert verssora is mutatja: „meg kell tanulni itt a fák / kimondhatatlan tetteit.”

Kiáltva (részlet)

Életem vékonyul, gyökere félbemetszve,

Virága tán nem nyílt soha.

Irgalmazz, Istenem, húsvétvasárnap este,

Hisz él az Embernek Fia.

Itt megaláztatás, ott szorongattatások,

Kín és életveszedelem.

Ne hagyd el sok papod hitetlen unokáját,

Ne hagyd el nyomorult fejem!

Nemes Nagy Ágnes több versében is említi református őseit, egyházi kötődéséről így beszélt egy interjúban: „Felmenőim többnyire református papok és ügyvédek voltak. Meg kell azonban vallanom: gályára vont ősről csak legendák alapján beszélhetek. […] a legendát, a benne levő etikai erőt tisztelem, közel áll hozzám, így került verseimbe is.”

A mozdulat

Éjjel kezem föltartottam,

az égre Hozzád nyújtottam,

mi lesz Helyetted, kérdeztem,

s Te mondtad, hogy a mozdulat.

A cikket elolvashatják a reformatus.hu honlapon, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak!