„…nem laktam házban mindmáig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem.” (5) Útonlét Istennel… A népével vándorló Isten képe nem a templomot teszi feleslegessé, és nem is a templomba járást kérdőjelezi meg. Hanem az ige egy olyan Istenről tesz bizonyságot, aki együtt megy a választottakkal, sorsközösséget vállalva velük. Különös kapcsolat ez az ember és az Isten között: miközben felé tartunk életünk útján, aközben ő velünk tart. Vele megyünk őfelé. Találkozásunk az útonlét maga. Imádkozzunk, hogy adja meg számunkra a Szentlélek Isten megtapasztalását, és életünk minden körülményei közepette tudjuk keresni és meglátni Isten jelenlétét.
Hálaáldozatként segítsük lelki otthonaink, templomaink rendben tartását, hogy méltón ünnepelhessünk istentiszteletet!
Református bibliaolvasó kalauz 2026.08.16.
