„Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.” (1Kor 1,23-25)
Keresztyén testvéreim!
Az útkereszteződések, a keresztutak – régen is és ma is – fontos helyeknek számítottak, csomópontokat eredményeztek, ahol választásra kényszerült a vándor, hogy merre folytassa az útját.
A mi utunk is a keresztútnál, a megfeszített Krisztust felismerve érkezik el a csomópontba, ahol el kell dönteni: vállaljuk-e továbbra is a Krisztus útját, vagy nem? Ki tudjuk-e mondani, amit Pál apostol kimondott: „a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1,18)
A hitetlen embereknek a kereszt Krisztusának sorsa az értelem gyalázata, az ideák összetörése, esztelen rendellenesség, bolondság. A kereszt Krisztusának lehet harag és düh, gúny és csúfolódás a része, érdekes módon minden nemzedékben támadnak olyanok, akiknek ez a szenvedésben győztes Krisztus a vonzó.
Ahol a keresztről szóló beszéd célba talál, ott sziklák és szívek indulnak meg, válaszfalak omlanak le. A kereszt Krisztusa kezeket kulcsoltat imára és kezeket tesz egybe, szíveket tisztít meg, haragot enyhít, hitetlenséget rombol, és élő egyházat épít. Szeretetével átformál minket. Önző életünket mások felé nyitja, mert rosszaságunk bilincseit kinyitja.
Isten és ember nagyszerű találkozási pontja a Krisztus keresztje. Számunkra a kereszt nem dekoráció, dísz, hanem evangéliumi üzenet, amely az Isten kitárulkozásának, odaadásának, várakozásának, nyitottságának a jele. Nagyszerű koordináta rendszer, amely megmutatja, hogy mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága az Isten szeretetének. Amit az emberek rosszul gondoltak, azt az Isten a kereszten jóra fordította. Isten hatalma a kereszten életet ébresztett.
A kereszt alatt állók bátrak lesznek, nem elfutnak, hanem maradnak. A kereszten elkiáltott krisztusi szavak ott visszhangoznak a pusztítás, a szenvedés, az igazságtalanság ellen kimondott minden szóban. Itt találkozott az Isten hatalma a mi keresztünkkel, hogy megtanítsa a nagy leckét: az én életem keresztje és terhei is benne vannak a Krisztus keresztjében és Ő az én terheimet is elhordozta. Kereszthalála életet, üdvösséget ébreszt a számomra is. Hála ezért Neki!
Fekete Károly
a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke