Korán kapcsolatba kerültem a Bibliával, mivel az egyházi életbe tulajdonképpen „belenőttem”, ennek pozitívumaival és negatívumaival együtt. Nagyszüleim, szüleim bibliaolvasó, templomba járó, hívő emberek voltak. Még megvan az első képes gyerekbibliám, amely a legismertebb történeteket dolgozta fel, pl. Dávid és Góliát történetét, ami annak idején nagyon megragadta a fantáziámat. De őrzöm azt a barna bársonyba kötött füzetet is, amelybe a gyermek-istentiszteleten kapott igéket ragasztgattam be. Szülőföldemen, Csallóközben már fiatalon betagolódtam a Fiatal Reformátusok Szövetségébe, akik gyerek- és ifjúsági táborokat szerveztek, ahol az éneklés, a közös alkalmak meghatározók voltak későbbi életem alakulásában. Már akkor volt egy puha, zöld fedeles Bibliám, majd konfirmációra kaptam egy nagyobb méretű, fekete, újfordításút, ezt olvastam sokáig. Általában vezérfonal alapján olvastam a Bibliát, néhányszor nekifogtam, hogy elolvasom elejétől a végéig egy lendülettel, de ez mindig kudarcba fulladt valahogy. Voltak életemben olyan időszakok, amikor ritkábban nyitottam ki, de mindig sikerült visszatalálni a rendszeres igeolvasáshoz. Sosem úgy tekintettem a Bibliára, mint szigorú szabályok és korlátok gyűjteményére, sokkal inkább, mint iránytűre, biztos fogódzóra az életben, az értékeket egyre nélkülöző világot látva pedig még inkább.

Édesapám 25 éve egyházi szervezésben járt Hollandiában, egy olyan családnál lakott, akik az egyik legszigorúbb református felekezethez tartoztak. Ott látták, hogy a közös bibliaolvasás és imádkozás mennyire a mindennapok részét képezik. Azóta látom szüleimet is közösen imádkozni, Bibliát olvasni. A holland családdal azóta is tart a barátság.

Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik az internetet is használja a Szentíráshoz. Van egy online Biblia is a telefonomon, de bevallom, jobban szeretem könyv formájában olvasni. A Play Áruházban találtam rá egy alkalmazásra, ami konkrét témák köré fűzi az igéket, vagy egy-egy fejezetet magyaráz, ezek közül szoktam mazsolázni.

A Biblia szinte minden nap a kezünkbe kerül, nem a polcon porosodó könyv. A mi életünk, mint másoké is, rohanó, de igyekszünk hétvégeken alkalmat találni a közös bibliaolvasásra is. Hároméves kisfiunk, Benedek is „olvas bibliát”. Amilyen könyv a keze ügyébe kerül, az neki biblia, abból „olvas”, utánozva bennünket.

Vámos Tamás