Az idő Isten teremtési ajándéka az ember számára. A napok számlálása a teremtéssel kezdődik. A teremtés negyedik napján teremti Isten az égitesteket, amelyek feladata a nappalok és éjszakák elkülönítése (1Móz 1,14), az ünnepek rendjének, a napoknak és éveknek meghatározása. A rendezett idő szintén teremtési ajándék (Zsolt 74,16k; 104,19), mert segít eligazodni a természetben, a történelemben és felismerteti a különleges jelentőségű időket. Korunk embere azonban egyre inkább az idő szorításában él. Egy ismeretlen világra születtünk, belecsöppentünk egy már meglévő kulturális, társadalmi, politikai környezetbe, ahol rengeteg ember vesz körül bennünket. Nem tudjuk, hogyan kerültünk ide, nem tudjuk, merre tart ez az egész világ, s azt sem tudjuk, hogy az egésznek van-e valami értelme. Aztán a legnyugtalanítóbb, hogy egyszer – nem tudjuk mikor, de akár bármikor – az életünk véget ér. Ismerős az az érzés, amikor úgy érezzük, hogy nem elég a nap 24 órája, elvesztegettük az időnket lényegtelen dolgokra, a sürgőset elintéztük, de a fontosat nem? Életünk minden percében mi döntjük el, hogy mit teszünk! Döntésünket befolyásolják a körülmények, más emberek, kötelességtudatunk, szokásaink, az elvárások és a hagyományok, a kényszerítő körülmények…stb. Időnként lustaságunk, döntésképtelenségünk vagy a megszokás akadályoz minket. Gyakran pedig egyszerűen hagyjuk, hogy magukkal sodorjanak az események Akár akarjuk, azonban, akár nem, döntéseket mindig kell hoznunk, és ezeket Isten számon kéri rajunk. Döntéseink következményeivel pedig előbb-utóbb szembekerülünk.

Sorozatunk abban kíván segítséget nyújtani, hogy felismerjük Isten tervét az életünkben, és annak fényében megtanuljunk átgondolt, céltudatos döntéseket hozni.

A következő bibliaóra címe: A múlt szorításában. A Biblia alapján azt fogjuk körbejárni, hogy múltunk milyen hatással van jelenünkre és a nyomasztó múlt szorításából, hogyan ad szabadulást Jézus Krisztus.