Összefoglaló a 2019. január 16-i, szerda esti bibliaóráról Baráth János lelkipásztor testvérünk szolgálatával.

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” /Fil.4: 6,7/

Szeretett Testvéreim! Isten békessége, amiről most szó lesz, „háromdimenziós” békesség, azaz három szempontból közelítjük meg: békesség Ővele, békesség önmagunkkal és békesség másokkal.

A dimenzió térbeli kiterjedést jelent, egy kép a falon, vagy a mozivásznon kétdimenziós, csak szélessége és magassága van, mélysége nincs, mint pl. az embernek, vagy a bennünket körülvevő tárgyaknak.  Mostanában nagyon gyakran használt kifejezés az iparban és a kereskedelemben a 3D jelző, ami annyit tesz, hogy bizonyos technikai eszközökkel, pl. a vetített képeknek háromdimenziós hatást tudnak kölcsönözni. A távolságészlelés az a képességünk, amellyel a világot három dimenzióban észleljük. Ennek híján nem tudnánk pontosan mozogni, vagy mellé nyúlnánk, ha valamit meg szeretnénk fogni. A világot az ember azért láthatja három dimenzióban, mert két szemünk a tárgyakat eltérő nézőpontból szemléli, ezáltal tudunk mélységet észlelni. Bonyolult folyamat, ahogyan ez létrejön és nagyon érdekes, hogy nem ezzel a képességgel születünk, hanem az újszülöttnek bizonyos idő kell, mire megtanul térben látni.

A látásunkhoz hasonlóan nemcsak térbeni látásunk nincs, amikor beleszületünk ebbe a világba, hanem háromdimenziós békességünk sincs. Az Úristen azonban el tud vezetni bennünket oda, hogy a háromdimenziós békességünk meglegyen. Ki-ki elgondolkodhat azon, hogy most hány dimenziós békessége van. Mivel az elején három részre bontottuk témánkat, most azt nézzük meg, hogy mit jelent a békesség önmagunkkal. Ezzel a kérdéssel nemcsak Isten igéje foglalkozik, hanem a világ is úgy gondolja, hogy az embernek békében kell lennie önmagával. A „légy békében önmagaddal”, korunknak egy nagy szlogenje, csakhogy a mai világban Isten nélkül törekszünk erre, és úgy-ahogy arra is, hogy másokkal békességben legyünk, már amennyire hasznunk van belőle. Ha ez nem megy saját erőből, akkor ott vannak a mindenféle trénerek és mentorok, akik arra tanítanak, hogy fogadd el önmagad, vagy ha nem tudod elfogadni magad, akkor valósítsd meg önmagad. Isten megengedi, hogy emberi erőből ezen a téren valamilyen szintre eljussunk, de Isten békessége nélkül minden törekvésünk kudarcba fog fulladni. Nem lesz békességünk, és ha máskor nem is, de amikor el kell mennünk ebből a világból, akkor szembesülünk vele, mert nem tudjuk, hogy innen hová megyünk. Éppen ezért a sorrendet nem lehet felborítani: ha békességbe akarunk lenni önmagunkkal, akkor előbb Isten békességére van szükségünk, Vele kell megbékülnünk.

De melyek, a mi saját magunkkal való békétlenségünknek a legfőbb okai? Az önbizalom hiány az egyik oka annak, hogy nem tudunk magunkkal békességben lenni, és ennek a forrása az elégedetlenség. Vannak, akik a külső, vagy belső tulajdonságaikkal, életkörülményeikkel, vagy boldogulási lehetőségeikkel elégedetlenek. Ezek a problémák, Isten nélkül, kisebbrendűségi érzést váltanak ki. Keresztyén embernek is lehetnek ilyen gondjai, de sohase gondoljuk azt, hogy mi tudjuk megoldani, és ne adjuk át magunkat a depressziónak sem, hanem forduljunk Istenhez, akinél megvan a válasz kérdéseinkre, és a megoldás életünkre. Másik oka lehet a békétlenségünknek a hiúság. Sokan lenéznek másokat, mert butának tartják őket, el vannak telve saját éleslátásuktól. Keresztyén emberek esetében is meg van a veszélye annak, hogy a hiúság békétlenséget okoz, pl. akkor, ha azt gondoljuk, hogy jobb hívők vagyunk másoknál, vagy esetleg lenézünk másokat azért, mert úgy gondoljuk, hogy bűnösebbek nálunk.

Tudnunk kell, hogy a mi önbizalom helyreállító „trénerünk” és „mentorunk” az Úr Jézus Krisztus. Valóban szükségünk van arra, hogy egyensúlyba kerüljünk önmagunkkal, de ezt ne úgy tegyük, hogy pl., átrendezzük lakásunkat a feng shui szerint, és ettől várjuk azt, hogy önmagunkkal békességre jussunk. Krisztusra van szükségünk, aki átformálja szívünket és életünket, és megbékéltet Istennel, ahogyan a Rómaiakhoz írott levélben is olvassuk: „Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 5, 1.). Ezért is választottam a mai igét: „…és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Krisztuson kívül tehát nincs háromdimenziós békességünk, de ha már hitre jutottunk, és ezáltal békességbe kerültünk Istennel, akkor ez a békesség hogyan jelenik meg mindennapjainkban? Vajon a keresztyén ember békessége mit jelent? A világ ugyanis nagyon sokszor azt várja, hogy bármi történjék is körülöttünk, az nem zavar bennünket, mintha be lennénk nyugtatózva. Nem ezt jelenti, de nem is fatalizmust, ami szerint a jövő előre meghatározott, semmit nem tehetünk ellene. Sokszor mi, keresztyének is azt gondoljuk, hogy úgy is minden úgy lesz, ahogyan Isten akarja, nem kell tennünk semmit. Ne feledjük el, >>> hogy Isten szabad akaratot adott nekünk és azt mondja, hogy feladatunk van a világban, mégpedig az, hogy az Ő vezetésére figyelve cselekedjünk, hajtsuk végre az akaratát. Ez szent figyelmet és szent élő kapcsolatot követel Istennel, hogy meghalljuk az ő útmutatását.

Hát akkor milyen is az Isten békessége? Ha Istennel megbékültünk, az Isten békessége beárad a mi életünkbe, akkor önmagunkkal is meg tudunk békélni. Bennünket is fel lehet bosszantani, ki lehet hozni a sodrunkból, de az a fajta békesség, amelyben Krisztus lakozik a szívünkben, azt a biztos nyugalmat adja, hogy bármi is történik, Isten kezében vagyunk. Isten változást akar életünkben, formálni és vezetni akar bennünket igéje és életünk körülményei által. Ennél nagyobb biztonságban senki sem lehet, hiszen ha szólunk hozzá, Ő válaszol.

A keresztyén ember békessége nem kívülről hat. Nem úgy, hogy amikor idegesek vagyunk, bekapunk egy nyugtatót. Ilyen esetben hiába ülünk le igét olvasni, vagy gyorsan elmondani két imát, mert nem tudunk odafigyelni. De amivel most feltöltekezünk és amit innen haza viszünk, az fog majd kifelé hatni, ha karcolják az idegrendszerünket. Nincs olyan ember, akiből csak tisztaság tudna kijönni, amikor fölbosszantják. Néha az Úristen azért kavarja föl viharosra az életünket, hogy miközben azt gondolnánk, hogy mi nagyon rendben vagyunk, megmutatja, micsoda dolgok vannak bennünk. Mert nem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről megy be, ahogy Jézus is mondta, hanem ami belülről jön ki az ember szívéből (Máté 15, 11.). Az Úristen néha megmutatja, hogy milyen a mi szívünk állapota, a mi lelkünk állapota és ilyenkor ezt alázattal el kell fogadnunk.

Áldjon meg bennünket a mindenható Úristen, hogy békességre kerüljünk önmagunkkal. Ez az önmagunkkal való megbékülés pedig csak Istentől jöhet, mert ezt a békességet, ami háromdimenziós békesség, nem lehet megvenni, nem lehet csak úgy bekapkodni, mint az orvosságot, nem is lehet megtanulni, ezt csak az Isten tudja adni az Ő szent jelenlétével. Ámen.

Hangfelvételről lejegyezte Zielbauer Mihályné
Összefoglalta Kósa Ferenc