A Békés-Csongrádi Egyházmegye csendes hetén vettünk részt Berekfürdőn, 2017.09.11-15.

A hét témája: Boldogság keresők, a Hegyi Beszéd alapján (Máté 5,1-10).

A nyitó áhítaton Katona Gyula Békés megyei esperes azt boncolgatta, kik lehetnek boldogok? Talán akik sikerekben gazdag eredményes életet élnek? Jó munka, jó fizetés, hírnév, hatalom? Ha nem jön hozzá lelki megelégedettség, ez mind hamis boldogság. A hatalom után könnyen jön a bukás, a hírnév elszáll. Fel kell ismernünk a boldogsághoz vezető utat. A 84.zsoltárunk 3. verse ezt mondja: „Ó, boldog az ember nyilván, aki a Te utaidban kíván járni szívvel-lélekkel!” Itt vagyunk Berekfürdőn, körbenézünk és derűs, sőt boldog arcokat látunk körülöttünk, akik eljöttek és nem sajnálták sem a pénzüket, sem az idejüket, hogy beálljanak a boldogság keresők gyülekezetébe. Boldog az az ember, akinek Isten az ereje, a „legyőzhetetlen” akadályok megszűnnek. Ő táplálja az életünket, Isten a mi éltető napunk és erős védelmező pajzsunk. Te kiben bízol? Szülőben, barátban, családban, társban?

Boldog ember az, aki az Úrban veti minden bizodalmát. Ő mindig ott van, ahol szükség van rá, ha egyedül vagy és ha bízol Benne!

Egy pár jellemző mondattal próbálom érzékeltetni az egész héten kapott magyarázatokat a Jézus Krisztus hegyen mondott beszéde: a boldogság kapcsán.

„Boldogok a lelki szegények…” Kik a lelki szegények? A lelki szegények nem értelmileg károsultak, nem fogyatékos emberek. Lelki szegény: Isten előtt leboruló ember, aki elismeri, nincs semmije, csak Isten kegyelmében bízhat. Aki el tud engedni mindent, ami földi és csak az Úrra bízza életét. „A lefelé néző, szemétben turkáló ember nem veszi észre, hogy felülről aranykoronát kínálnak neki!” Kifejezi ezt 274.dícséretünk: „Ki Istenének átad mindent…” Aki az Úrról minél többet akar megtudni, mélyebben, közelebb szeretne lenni Istenhez, a kegyelem mélységéből megérteni valamit. „Várj ember szíve készen…” (312.ének).

„ …mert övék a mennyek országa.” Már itt jelen van az Isten országa, mert mind egymást szeretve, segítve megismerik Isten országának egy kis szeletét, bár nem méltó rá az ember, mégis Isten felkínálja a kegyelmet annak, aki igazán el tudja fogadni. Ékes szólóan fejezi ki ezt az érzést a 426. dicséretünk 4. verse. „Kegyelemből dicsőségbe szállj, hited majd szárnyat ad.” Jézus azt is mondja: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Ezt nekünk mondja, mert az ige hallásból van, ha befogadjuk. Szelídség: nincsen durvaság, vadság. Istennel szemben minden ember szolga, Isten akaratát kell tennie. Aki tisztában van az erejével, de nem él vissza vele, ez Isten akarata! Jézus tudott engedelmes, szelíd lenni egészen a keresztfáig. A mi indulatosságunkat elnyomhatja bennünk Krisztus szelídsége.

„Boldogok az igazságot éhezők”. Isten előtti igazságról van szó. Akinek megadja Isten a mennyei igazságot, az boldog és az meglátszik rajta. Nem siránkozni kell a bűneink miatt, akarni kell megváltozni! Istennek kell tetszeni, nem másnak! Isten tesz igazságot itt a földön is! Ez után vágyunk, az isteni igazság után, mert az a békét és a boldogságot szolgálja. Jézus mondja: ”én vagyok az út, az igazság és az élet.” A bűnben nincs igazság, kérjük az Isten szent lelkét, hogy a sóvárogva várt igazságot adja meg nekünk és akkor boldogok leszünk. „Fel barátim drága Jézus zászlaja alatt…”

„Boldogok az irgalmasak és tiszta szívűek.” A középkori időkben természetes volt, hogy a sérülten született gyermeket kidobták. És ma hány csecsemőt ölnek meg? Hány gyermek irgalmatlan idős szüleivel szemben, és hány testvér gyűlöli egymást vagyon, pénz miatt?! Meglátjuk-e az útszélen élőket, vagy azt mondjuk: saját hibájából került oda és elfordítjuk a fejünket? Gondoljunk az „irgalmas samaritánus példájára és értsük meg Jézus mondását: „Amit megcselekedtetek egyel is, velem cselekedtétek meg!

A tiszta szívű ember őszintén szereti Istent és embertársait is. Útmutatást szeretünk kapni az élet minden területén. Az első zsoltár egy útjelző tábla. Isten népének világítani kell, de nem csillogni! Isten szava az egyetlen forrás, hogy irányt mutasson, vezéreljen az utunkon! Isten nem azt kérdezi, melyik felekezetből jöttél, hanem tudtál-e szeretni, adni, vigasztalni, békét teremteni? El tudod-e fogadni Jézus Krisztus megváltását? Isten nem hagy el, vezetni akar, keres bennünket! Engedjük hát, hogy vezessen!

„Az Úr Isten az én reménységem Erősségem mindenféle ínségben; Csak tőle várom igaz boldogságom: S meg is találom.” (275.ének)

Rozsos Istvánné