Az élő hitű gyülekezetek maradnak meg

Minden év szeptemberének második hetében rendezik meg a Békési és a Csongrádi Egyházmegyék csendeshetét a berekfürdői Megbékélés Házában. Istennek hála Gyuláról, évről évre többen, ezúttal kilencen vettünk részt ezen a testi-lelki felüdülést nyújtó alkalmon, amelyen szép és kényelmes környezetben, teljes ellátás mellett tudtunk a tiszta Igére figyelni. Az előadó lelkipásztoroktól hitünkről, vallásunkról, a Bibliáról és a Heidelbergi Káté tanításairól hallottunk értelmünk és lelkünk épülését szolgáló magyarázatokat.

Az egyik fontos téma azt a kérdést bontotta ki, hogy mi lehet fogyatkozó gyülekezeteink megtartó ereje. A válasz szerint az élő hitű gyülekezetek maradnak meg, akik a Bibliából ismerik meg és követik Isten akaratát. A Szentírás tükröt tart elénk, amelyben megláthatjuk vétkeinket, mulasztásainkat. A hívőknek közösségben kell megélniük és gyakorolniuk hitüket, a gyülekezet tagjaként, az Ige fényénél kell szembesülniük bűneinkkel. A tékozló fiú története példázza számunkra, hogy csak az őszinte, szívből jövő bűnbánat vezet üdvösségre. Nem tetteink, hanem Isten kegyelme által kaphatunk bocsánatot. Tudnunk kell kimondani, hogy „legyen meg a Te akaratod!”

Életünket Mennyei Atyánkra kell bíznunk, mert az Ő karjaiban biztonságban vagyunk. Ha úgy érezzük, hogy bajban vagyunk, akkor Istent mindig meg lehet szólítanunk. Könyörögjünk Hozzá s Ő meg fog hallgatni bennünket, mert sorsunk az Ő atyai kezében van. Eszköz lehet sok minden – akár más emberek gondoskodása, akár orvosi beavatkozás – ahhoz, hogy szeretete megmutatkozzon és belenyúljon életünkbe. Minden helyzetünkben tartsuk szemünk előtt az igét: ”… azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van” (Róma 8:28).

A megpróbáltatások, a részünkről rossznak gondolt élethelyzetek is javunkra lehetnek!

Egy másik téma azt vetette fel, hogy megszabadulhat-e az ember a veszedelemből a maga erőfeszítésével?

Ez nem lehetséges, mert bűnösök vagyunk, de reményt ad, hogy van Krisztusunk, aki valóságos emberként és valóságos Istenként átérzi az emberi sorsot. Ő földi léte során nem bukott el, hanem véghezvitte a megváltást, meghalt értünk és feltámadott. A kegyelmet nyert ember nem tökéletes, de élete van! Tudjuk-e és elfogadjuk-e ezt? Lehet dönteni! Krisztus szenvedése és halála nem mártírhalál, hanem megváltó halál értünk. Egyszeri és tökéletes áldozat volt bűneink megváltásáért, ezért a mi halálunk már nem örök halál, hanem átmenet az örök életbe.

Az Úr elküldte pártfogó és vigasztaló Szentlelkét a kiválasztottaknak, mert Isten fia örök életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának és rajtunk keresztül akarja építeni egyházát. Ezért fontos a gyülekezet összefogása hitben, imában, cselekedetekben, türelemben. Jézus hív, hogy Vele legyünk közösségben, a Szentlélek pedig ezt az egységet akarja munkálni köztünk. A cél, hogy épüljünk szeretetben „és fogadjuk el, hogy nem érdemünk szerint, hanem ingyen kegyelemből részesülünk az üdvösségben”. Egyedül Istené a dicsőség!

Lelki életünk táplálásán túl tájékoztatást kaptunk Isten egyházának érdekében munkálkodó kiemelkedő személyiségekről. Történelmi környezetbe helyezve ismerhettük meg pl. Ráday Gedeon, Ráday Pál, Dr. Gyökössy Endre, Lut-her Márton, Kálvin János, Dévai Bíró Mátyás, Gálszécsi István (Gyulán is működött), Kálmáncsehi Sánta Márton és mások életét, munkásságát. Nemcsak lelki, hanem a gyógyvíz jóvoltából testi felüdülésben is részünk volt. Aki vágyik ilyen csodálatos öt napra, az már most ütemezze jövő év szeptember második felére szabadságát!

Rozsos Istvánné