„Bezzeg az én időmben!” – az idősebb generáció tagjai gyakran így kritizálják a fiatalokat. Így volt ez száz éve, és bizonyára nem változik a jövőben sem, a konfliktus állandó. Steigervald Krisztián szerint azonban nem generációs különbségekről, hanem generációs jegyekről és életkori sajátosságokról van szó. A generációkutató vallja, hogy ha megértjük, könnyebb elfogadnunk egymást, és ideális esetben még tanulhatunk is a másik generációtól.
Az értékrend a lelke mindennek
Steigervald Krisztián hangsúlyozza, hogy ennek a témának a kulcsa a folyamatok megértése. A magyarázatát pedig így kezdi: – A generációs sajátosságoknak a háttere maga a szocializáció, az értékek erősen benne vannak abban, ahogyan felnövekszünk. Gyerekkorban, életünk első hét évében minden olyan dologgal találkozunk, amely kell ahhoz, hogy az adott társadalom elfogadjon minket – mondja.
– A tágabb környezet mellett a szülői hatás ugyanúgy irányítja az embert, ez a két dolog körülbelül azonos szinten van – teszi hozzá a szakember. – A szülő azonban sokszor bizonytalan, hogy hogyan adja át azokat az értékeket, amelyeket ő gyerekkorában megkapott. Sokan inkább le is mondanak erről, pedig csak le kellene fordítanunk az értékeket XXI. századi nyelvre, vagy áttenni XXI. századi századi kapcsolatokra – állapítja meg Steigervald Krisztián. Ez pedig nyilván nehéz.
A generációkutató állítja, hogy az idősek iránti tisztelet, felelősségtudat, esélyegyenlőség, biztonság iránti vágy mind megvan a mai fiatalokban is, csak ezek az értékek más formában testesülnek meg, mint az idősebbeknél. llyen közös, egyetemes igény a pszichológiai biztonságérzet is. Minden generációban megvan, csak teljesen mástól teljesül. Steigervald Krisztián a saját korosztályát említi, az X generáció szülöttei (70-es évek) ugyanis a „kulcsos gyerekek” voltak. Számukra a pszichológiai biztonságot az jelenti, hogy ha sok emberrel vannak körülvéve. – Sok emberrel találkozunk, mert visszahozza a gyerekkorunknak azt az érzetét, amikor az utcán bandáztunk. Nekünk az offline kapcsolódás az igazi, a magánéletben és a munkában egyaránt – jegyzi meg. – Ezzel szemben az X-eseket követő Y-osok már sokkal énközpontúbb életet élnek. A mostani fiataloknak, az Alfa generáció szülötteinek a pszichológiai biztonság pedig még inkább önmagukhoz kötődik, mert egyénközpontú társadalomban nőttek fel. És ennek is megvan a szocializációs háttere: a szüleik túlféltették őket, a gyermekeik egyéni jóllétüket, kényelmüket helyezték középpontba, ezért nekik a pszichológiai biztonság az, ha egyes helyeken, közösségekben lényeges az ő szerepük. Tehát amíg az egyik generáció tagja be akar kapcsolódni a közösségbe, a fiatalabb elvárja, hogy a közösség kapcsolódjon őhozzá. Mindkettőnek a gyökere a pszichológiai biztonság. Nem jobb, nem rosszabb, csak más – hangsúlyozza a generációkutató.
Balázs-Bóna Judit írásának teljes változata elolvasható: https://reformatus.hu/kozelet/ertekvesztett-fiatalsag/
