Összefoglaló a 2016. szeptember 28. szerda esti bibliaóráról
Baráth János lelkipásztor testvérünk szolgálatával.

Alapige: 1Mózes 11,26-12,5

Az evangelizációs hét után új sorozat indult a szerdai bibliaórákon Újratervezés címmel. Újratervezés témája, hogyan kezd Isten újat egy ember, egy család,  egy nemzet, és egy gyülekezet életében. Az újratervezés mindenkinek szól: elsőként azoknak, akik eddig Isten nélkül éltek, majd megfordultak és Istennel kezdtek el járni, és azoknak is, akik hitben járnak, de valami baj van a hitükkel, életükkel és szeretnék, ha változna.

Az újratervezés témáját az  1Mózes11.26-12.5 igén keresztül vizsgáljuk meg. Ez az ige a Biblia elején van, Mózes első könyve, 11. versében. A Biblia eleje a teremtésről a bűnbeesésről szól, majd Isten Noén keresztül újrakezdi az emberekkel az életet. De azt látjuk a 11. fejezet elején hogy az újrakezdés ellenére ismét káosz van a földön. Az emberek Bábel tornya építésével foglakoznak, mert Isten felé akarnak nőni és nevet akartak maguknak szerezni. Látható hogy az ember nem tudja levetkőzni a bűnös természetét.

Egy dolgot tisztázni kell  mindjárt az elején: Az ember Isten nélkül egy téves diagnózisban éli az életét. A téves diagnózis az, hogy annyi az élet amennyi látszik. Ha pedig csak ennyi az élet és nincs Isten, akkor úgy próbál az ember boldogulni, ahogy tud, ahogy akar. Ennek a következménye az lesz, hogy tönkreteszi az életét. Az újrakezdés ott kezdődik el, ha felfogja valaki, hogy nem annyi az élet amennyit gondolunk, és az Isten bejelenezik az életünkbe.

Az első kérdés: hogyan tud az Isten bejelentkezni az életünkbe, hogy észrevegyük a téves diagnózist?

  1. Váratlan eseménnyel: baleset, betegség, egy emberen keresztül. Az igében azt látjuk, hogy Abrám egy gazdagon termő vidéken élt. Ehhez hozzátartozott a társadalom gazdagsága is. Isten áldása volt, hogy ezt a vidéket ilyen gazdaggá tette, viszont az emberiség Isten helyett a Holdat imádta. Ez abból állt, hogy éjszaka tartották az istentiszteltet, amely paráznaságba torkollott. Mivel nem tudtak az élő Istennel kapcsolatot teremteni, ezért saját istent gyártottak. A nagy jólét erkölcsi romláshoz vezetett és elérkezik az összeomlás.
  2. körülménnyel: Az igében leírtak szerint Táré elindult Kánaánba, de 1000 kilométerrel távolabb érkezett meg Hárámba. Isten úgy alakította a körülményeket, hogy ide jusson. Amikor a mi életünkben is a körülmények változnak, akkor meg kell látnunk hogy Isten a körülmények fölött cselekszik. Istennek terve van a világgal, mégpedig az hogy ebben a megbolondult világban is új életünk legyen, és Isten szeretete láthatóvá legyen. Ezért választ ki Isten egy embert, egy családot, egy népet. Isten nélkül minden jóléti társadalom megcsömörlik. Amikor életünkben megcsömörlünk, akkor sok dolog után próbálunk kapálózni és ekkor jelentkezik be Isten. Abrámot Isten így szólította meg, hogy menjen el.

Az újratervezés akkor kezdődik, amikor Isten megszólít. Hogyan szólít meg Isten? Az ige által, mivel Isten tudja, hogy így lehet velünk beszélni. Pál 1 Kor. 1.21.:  Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. Mivel ezt Isten találta ki, és neki tetszik, akkor ez szolgálja a javunkat.

Ha Isten megszólított és felismertük Istent, akkor a következő lépés az engedelmesség. Enélkül nem fog előre menni az életünk. Az igében mikor Táré megérti, hogy mozdulnia kell, a bűnös városból elindul, de Kánaán helyett Hárámba ért.
Mozdult, mert annyi indíttatás volt benne, de nem ért célba és egy hasonló bűnös városba érkezett. Megrekedt az élete. Tudunk Istennek engedelmeskedni és hagyjuk, hogy vezessen vagy megrekedt? Érzed, hogy valami nincs rendben, de beleszoksz a rosszba. Sokszor megindulunk, de aztán megtorpanunk, de Isten ebből a toporgásból ki akar venni bennünket.

A mi hitünk megtorpan, mert nem halljuk meg Isten szavát. Isten csendben szól hozzánk, ezért el kell csendesednünk. Isten  nem futó kalandot akar velünk, mi viszont csak ennyit szánunk rá, és e miatt nem fog előre haladni az életünk.

A csendesség azért nehéz, mert tele van a fejünk mindennel, és csak soroljuk a kéréseinket, panaszainkat. Ha zaj van az életükben, meg kell tanulni a csendességet. Isten az igéje által válaszol, ezért muszáj kezünkbe venni a Bibliát. Isten nem erőszakolja meg az embert, hanem személyesen akar velünk beszélni az igeolvasáson és az igehirdetésen keresztül. Isten nagyon konkrétan szól, de a bibliában nincs bene egy-egy szorult helyzetünk konkrét megoldása.

Hiába járunk templomba, hallgatjuk az igehirdetést, ha nem nyitjuk meg a szívünket és nem hagyjuk, hogy szíven találjon az ige, nem ér sokat. Ha ebben az állapotban vagyunk, imádkozni kell, hogy meg tudjuk nyitni a szívünket.

Az igében Isten megszólítja Abrámot és arra kéri, hogy induljon el. Az a város, melyben él egy komfortos, gazdag biztonságos város és emberi értelemben egyáltalán nem logikus, hogy innen elmenjen a bizonytalanba, a veszélyesbe, ahova Isten küldi. A mi életünk is ilyen komfortos, de tele van rossz dolgokkal. És inkább ragaszkodunk a biztonságos rosszhoz, mint hogy változtassunk rajta. Azt hisszük, hogy az Isten által mutatott jó az bizonytalan, pedig ha Isten kezébe tesszük le az életünket, biztonságban vagyunk az élet minden terén.

Abrámnak ígéretet tett Isten, olyat, ami élet idegennek, lehetetlennek tűnik, de ha valaki engedelmeskedi Istennek és  Isten szerint kezdi el élni az életét, az hatalmas dolgokat fog megtapasztalni. Abrám igent mondott Isten ígéretére, mert tudta, Isten megtartja az szavát. És valóban Abrámot az ígérete szerint megtartja, megsegíti és minden beteljesedik. Isten nem mond konkrét dolgokat az életünkkel kapcsolatban, de azt hogy áldottak leszünk, és örök életünk van az megígérte nekünk is. Ami közte van az is Isten kezében van, ezért nem kell aggódnunk.

Kezdjünk Istennel új életet, engedjük, hogy Isten újra tervezze életünket. Ha rossz irányba haladtunk eddig, akkor most forduljunk vissza, vagy ha zsákutcába jutottunk forduljunk vissza és induljon el az ÚJRATERVEZÉS.

Lejegyezte és összefoglalta: Mádai Éva