A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. /Lukács evangéliuma 24,1-6/
Az asszonyok, akik kora reggel a sírhoz mentek, teljesen reménytelenek voltak. Nem vártak már semmit, hiszen Nagypénteken saját szemükkel látták, ahogy Jézust a sírba helyezték. Az Úr, akinek végigkísérték földi életét, halott. Nincs holnap, nincs vigasztalás, nincs reménység, csak a beletörődés marad. Akik már álltak szerettük koporsója mellett, tudják, mit éltek át ezek az asszonyok. Akiknek drága gyermekük, unokájuk, szüleik, társuk testét már a sírhalom fedi el, tudják, mit jelent fájdalmas beletörődéssel, reménytelenül a temetőbe indulni.
Szomorú élethelyzet ez! De milyen szomorú, hogy már nemcsak a temetőbe indulnak ilyen elkeseredetten az emberek. Vannak, akik a mindennapi életet is így élik meg. Oly sok reménytelen emberrel találkozom nap mint nap. Akik belefásulva az életbe, reménytelenül indulnak munkahelyükre vagy éppen munkát keresni, más munkát keresni. Akik reménytelen harcot vívnak adóságaikkal. Akik félve nyitják fel a banktól vagy szolgáltatóktól érkező számla leveleket. Vannak családi kapcsolatok is, amelyek reménytelen állapotba kerülnek. Ahol semmi jót nem várnak már a másiktól, ezért vagy szenvednek egymás mellett, vagy hátat fordítanak egymásnak. A különböző generációk is megélik a maguk reménytelenségét. Van olyan idős, aki úgy érzi, nincs miért, kiért élnie, hiszen akinek még családja is van, arról is megfeledkeznek. Hát még arról, akinek senkije sincs. A fiatal úgy érzi kinyílt előtte a világ, de mégsem tud boldogulni. Miközben vannak, akik élvezik a jólétet, ők maguk is kiégnek, sodródnak és a színes programok, elégedettséget sugárzó facebook képek mögött céltalanság és üresség húzódik. S lehetne sorolni még, milyen reménytelen helyzetbe kerülhet térségünk és a világ a háború okozta szörnyűségek és a várható gazdasági nehézségek miatt.
De nem sorolom tovább, inkább hirdetem a vigasztalást és az örömhírt: Van remény! Hiszen ez Húsvét üzenete. Akkor is van remény, ha kilátástalannak tűnik a helyzetünk. Akkor is van remény, ha tehetetlennek érezzük magunkat.
Igénkben az asszonyok is ezt élték át, mikor Jézus sírjához mentek. S hallják az üzenetet: Nincs itt, feltámadt! Ahol az ember nem talál többé szavakat, ott Isten kezd beszélni. Ahol az ember tehetetlen, ott Isten kezd el cselekedni. Így lett igazi húsvétjuk az asszonyoknak. Így lehet igazi húsvétunk nekünk is. Húsvétot ünnepelni azt jelenti, mi is meghalljuk az örömüzenetet: Jézus él! Nincs olyan reménytelen helyzet, amelyben Isten ne tudna segíteni. A húsvét azt jelenti: van remény! Isten, aki feltámasztotta fiát a halálból, általa minket is fel tud emelni a sötétségből, tehetetlenségből, bűnből, kilátástalan helyzetből. Akiknek élő Krisztusa van, azok számára van jövendő, van reménység.
Kedves Testvérem! Ezen az ünnepen azért imádkozunk, hogy a testileg-lelkileg nehéz helyzetben élő emberek közül minél többen meghallják Húsvét üzenetét, amelyet egyik ifjúsági énekünkkel így lehet összefoglalni:
Mondd el hát, add tovább, hogy az Isten megbocsát! Bízni kell! Hinni kell! Van remény!
Baráth János
lelkipásztor
