2019. október 5-én hajnalban nagyszabású, határon túli református magyar találkozóra indultunk. A gyulavári és eleki gyülekezeti tagokkal együtt majdnem megtöltöttünk egy 50 fős buszt, és sok ilyen busz érkezett a mai Románia területén, a Temes folyó partján fekvő Lugosba, ott rendezték az idei nagytalálkozóját az egykori Békés-Bánáti Református Egyházmegye határokkal szabdalt, de egymással és az élő Istennel kapcsolatot kereső és ápoló híveinek.

Az Aradi és a Temesvári, a Békési és a Csongrádi, valamint a Bánáti Református Egyházmegye, tehát mai romániai, magyarországi és szerbiai magyar református gyülekezetekből terelt össze minket az Urunk, hogy Őt dicsérjük és egymást erősítsük. A testvéri közösség mélysége nem csak az együtt örvendezésben tudott megnyilvánulni. Nagyon megérintő volt Halász Béla bánáti püspök őszinte megosztását hallgatni, aki önmagát is inkább vidéki lelkipásztorként aposztrofálta, és a szórványban, a végeken végzett tűzoltási jellegű szolgálatukról, a sokszor kilátástalan ottani magyar helyzetükről, mégis Krisztusban még élő kitartásukról tett bizonyságot. A lelki közösségvállalást egy 2020-as évre készült közös imanaptár is erősítheti.

Azt, hogy Krisztusban mennyire valósan leomlanak mindenféle választófalak, még az is jól mutatja, hogy a helyi román baptista imaházban gyűlhettünk össze, és az ő lelkészük is bizonyságtétellel szolgált, és áldást kért a találkozónkra, tényleg az ő segítségük is kellett, mert a helyi református templomban nem fért volna el a közel ezerfős ünneplő közösség. A rendező helyi református gyülekezet és egyházmegye is mindent megtett a szervezés, vendéglátás sikeréért. Ebédre töltött káposztát 13 hatalmas üstben főztek, összesen kb. 4-5000 darabot… Ezzel is Isten dicsőségére szolgáltak, ahogy a különböző zenei műfajban tehetséges, több helyről érkező szolgálattevők pl. a KRISZBI, vagyis a szalontai ifjúsági dicsőítő zenekar, a békéscsabai kórus vagy vendégszolgálóként az igen nívós, kárpátaljai Credo zenekar is. A helyi református templomban „ima-sétányon” is részt vehettünk a Lélek gyümölcsének „szőlőszemeit” érlelve. Az istentiszteleteken pedig Csűry István királyhágómelléki és
dr. Fekete Károly tiszántúli püspök testvéreink hirdették az éltető igét. Istennek hála, református egyházunk élen jár a határokon átívelő magyar testvérekkel való egység gyakorlati munkálásában, ez a regionális találkozó is nagyon megerősítő volt, hasonlóan a debreceni Református Egység Napjához és a Csillagpont ifjúsági találkozóhoz, amiken szintén örömteli természetességgel valósult meg a földrajzilag határon túli testvérinkkel való határ-talan szeretetközösség. Ezt pedig mi is aktívan munkálhatjuk tovább, ugyanis az idei találkozó végén ünnepélyesen kihirdetésre került, hogy jövőre a Békési Egyházmegye és azon belül is a mi gyülekezetünk lesz a házigazda! Az biztos, hogy épülgető gyülekezetünknek megtisztelő megbízatás és óriási kihívás ez, de aki volt már ilyen nagytalálkozón, az biztosan elég motivált, aki pedig még nem, azt is szeretettel kérjük, már most vésse a naptárába 2020. október 3-át, hiszen minden imádságos és cselekvő kézre szükség lesz, hogy méltóképpen tudjuk majd fogadni magyar református testvéreinket határokon innen és túlról. Adja Isten, hogy mi is alkalmas házigazdák lehessünk, bízván, hogy a Gondviselőnk „megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.” Zsoltárok 115,13

Elek Márton Attila