Az ajándékozás mindenki életében szerepet játszik, karácsony idején azonban még fontosabb jelentőségű. Korunk embere kezdi elmosni a határt az adományozás, jutalmazás és ajándékozás között. Mindhárom gyakorlása az emberiség történetével egyidős. Az adományozás a rászorulók időről időre történő megsegítése. A keresztyénség mindig alapvető feladatának és kötelességének tekintette, hogy gondoskodjon az elesettjeiről: özvegyekről, árvákról, betegekről, szegényekről, a közöttük élő, támasz nélkül maradt emberekről. Káros lehet azonban, ha valakit úgy ajándékozunk meg, hogy az illető inkább adománynak érzi a tőlünk kapott dolgot, mint sem ajándéknak. A jutalmazásnak is fontos szerepe van a fejlődő gyermek belső motivációjának kialakítása szempontjából, de nem keverendő össze az ajándékkal. Pedig egyre inkább megfigyelhető ez is. „Ha jó leszel, születésnapodra megkapod…”. A Mikulásnak is, meg Jézuskának is van egy listája a jó gyerekekről, és csak azoknak visz ajándékot. Az ilyen ajándék azonban nem ajándék, hanem jutalom. Az ajándékozást ilyen formában ne használjuk nevelési célokra.  Ajándékot adni és kapni jó. De meg kell tanulni a helyes ajándékozás módját, amely örömöt okoz, annak is, aki kapja és annak is, aki adja. Ajándékkal kifejezhetjük hálánkat, bocsánat kérésünket, azt, hogy szeretünk valakit, vagy azt is, hogy fontosnak tartjuk. Az öröm, amit az ajándékozással okozunk, nem a túlzott költekezésből ered, hanem a másikra való odafigyelésből. Az ajándék akkor is kedves, ha apróság. Ezt próbáltuk erősíteni december 13-án a Baba-mama kör tagjaiban is, ahol gyülekezetünk legfiatalabb tagjaival gyűltünk össze. A gyerekek együtt készíthették el az anyukájukkal a karácsonyi ajándékokat és díszeket. Készültek kis harangok, üdvözlőlapok, karácsonyi díszek. Senki sem unatkozott, mindenki megtalálta a magának kedvező tevékenységet. Míg az anyukák varrtak, addig a „babák” színeztek, ragasztottak. A barkácsolás közben karácsonyi kötetlen beszélgetésre volt lehetőség, a háttérben pedig karácsonyi zene szólt. Természetesen, aki megéhezett sok-sok finomságot talált a megterített asztalon. Köszönjük Bendli Krisztina tanítónő segítségét és az anyukák lelkesedését, kreativitását. Isten tegye áldottá az alkalmat, hogy gyermekeink is minél hamarabb megtapasztalják annak a valóságát, amit az Úr Jézus mondott: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” ApCsel. 20,35

Baráth Andrea
lelkész