Csak hálával gondolhatunk vissza az októberi hosszú hétvégére, Isten a tenyerén hordozott minket. Így idén Szekszárdra látogattunk el, korábbi ÖFI-vezető testvérünket és családját meglátogatva. Hála kedves itthoniaknak már Gyuláról is sok finomsággal felpakolva indultunk, de az ottaniaktól is finom fogadtatásban részesültünk. Bár az első nap nemcsak a poénok záporoztak, hanem az eső is, de a begyújtott kandalló mellett beszélgetve, Igét hallgatva, énekelve, majd éjszakába nyúlóan társasjátékozva könnyen kifutottunk a napból.
Az Úr napján az ottani gyülekezettel lehettünk úrvacsorai közösségben, de a délutáni túránkon is kaptunk prédikációt, nemcsak egy tisztáson zsoltárral elcsendesedve, hanem a kisebb eltévedés-útkeresés által is tanított a mi Mennyei Atyánk. Talán az életünkben is megéri kitartóan megkeresni az útjelzőket, akár visszamenve addig, amikor még tudtuk, hogy merre kell haladni, és bár egy-egy kitérő miatt lehet, hogy nem tökéletesen alakul minden, de maga az út is sokat formál rajtunk, a Gondviselőnk az utunkra ad mellénk társakat is, és mindent megad, hogy végül célba érkezzünk. Most a szőlőtöves példázat is végeláthatatlan szőlőhegynyi illusztrációt kapott, és természetesen az erdők gyönyörűsége is a Teremtőt dicséri.
Támogatóinknak hála, egy éttermi ebéddel zárhattunk, de a többi étkezésnél a közös főzésekkel az utánozhatatlan hangulat miatt még inkább agapé-élményekben részesültünk. Zseniálisan együttműködő a társaság. Ez a három nap igazi, együtt töltött minőségi idő volt, „szeretetcunami”, ahogy egyikünk fogalmazott. Hála Istennek minden ajándékáért!
Elek Márton Attila
Öfi vezető
