Augusztus elsejétől újabb hatodéves teológus, Nagy Viktor tölti gyülekezetünkben gyakornoki idejét. Eddigi életéről és első gyulai benyomásairól beszélt Híradónk munkatársának.

Első Igehirdetésén megjegyeztem egy mondatát: „Számomra a lelkipásztori szolgálat, hivatás, mert Isten hívott el erre engem.” Hogyan történt ez az elhívás?

Szüleim és nagyszüleim, már kisgyermekkoromban szerették volna, hogy lelkipásztor legyek. Persze, akkor még nem tudtam felmérni ennek a hivatásnak a súlyát, és azt sem, hogy milyen jellegű az ezzel járó tevékenység. El-elgondolkoztam azon, hogy „de jó lenne, ha az lennék, ahogyan vidéki hívő emberekben sokszor van ilyen vágy. Idő teltével ez a vágyakozás kezdett hanyatlani, de a gimnáziumi évek vége felé, amikor komolyan kellett gondolkodnom a folytatásról, és még mindig nem döntöttem, azon a nyáron, a szünidőben, volt egy álmom. Azt álmodtam, hogy osztályfőnöki órán ülök az osztályteremben és egy biztonsági kamera szemszögéből látom az osztályt.

Az osztályfőnök sorolta a szakmákat: tűzoltó, jogász, tanár stb. és kérdezte, hogy ki választ az említettek közül. Én végig nem szóltam, hanem a legvégén kérdezte meg tanárunk, hegy lelkész szeretne-e valaki lenni, és én akkor jelentkeztem. Ezt az álmot megjegyeztem és innentől nem volt kérdés számomra a továbbtanulás iránya, biztos voltam benne, hogy Isten erre az útra hívott.

2012-ben felvettek a Debreceni Református Hittudományi egyetemre, ahol nemcsak száraz tananyagot kaptam, hanem segítséget ahhoz is, hogy meg tudjam ragadni a Szentírás lényegét és képes legyek a gyülekezeti munka során kapott kérdésekre válasz adni. A többi tantárgy mellett meghatározó élmény volt számomra Berkesi tanár úr egyházi zene tantárgya. Énekhangom ugyan nem volt a kívánt szinten, de az ő egyénisége által tanultam meg az énekek valódi tartalmát, dinamikáját, a ritmikus éneklést. Berkesi tanár úr az énekek szövege által a belső háládatosságra is el tudott vezetni.

A lelkészi életpálya kezdetén van, pontosabban teológiai hallgatóként az utolsó, gyakorlati évét tölti Gyulán, ezt nevezik az egyházi nyelvben exmissziónak. Mi ennek a gyakornoki évnek a célja?

Ez alatt az idő alatt a gyakornoki évét töltő teológust a vezető lelkipásztor, tanulási jelleggel, megbízza különböző feladatokkal, hogy ily módon bele lásson egy gyülekezet teljes életébe.

Hogyan lett, éppen a gyulai gyülekezet gyakorlati évének helyszíne?

A kápláni vizsga előtt van egy beszélgetés a püspök úrral és az egyetem vezetőségével, akik felteszik azt a kérdést is, hogy hol szeretnénk a gyakorlati évet letölteni? Ha valaki konkrét egyházmegyét, vagy települést jelöl meg, azt meg is lehet indokolni. Sokat gondolkodtam ezen és imádságban kértem az Urat, hogy mutassa meg, merre kell mennem. Azt a választ kaptam Istentől, hogy Ő már pontosan tudja, hogy melyik gyülekezetet választotta ki számomra. Ezt elmondtam a megbeszélésen és ennek megfelelően nem jelöltem meg egy helyszínt sem, hanem rábízta a választást az egyetem vezetőire. Kértem Istent, mutassa meg a vezetőségnek, hogy hová szánt engem és most úgy érzem, hogy oda kerültem, ahová Ő akarta.

Járt azelőtt Gyulán és voltak-e valamilyen információi a gyülekezetről?

Gyermekkoromban, úgy 11-12 évesen voltam itt, de csak annyira emlékszem, hogy tetszett a város.  Mikor kiderült, hogy ide jövök, akkor két olyan teológustól is érdeklődtem a gyülekezet felől, aki már megfordult a közelmúltban Gyulán. Az egyik olyan gyülekezetnek látta a gyulait, mint, ahogyan azt a teológián tanították neki és nagy élmény volt számára, hogy ilyennel „élőben” is találkozhatott. Egy másik fiatal lelkész csak annyit mondott, hogy nagyon sokat fogok itt tanulni.

Már esett szó a családi háttérről, de arról még nem, hogy az ország melyik részéről származik.

Előzőleg említettem, hogy a családunk több generációja is hitben élő volt, és az ma is. Édesapám dombrádi, édesanyám kékcsei származású, most a család Dombrádon lakik. Van egy Nikolett nevű nővérem, aki a Debreceni Klinikai Központ rezidens orvosa.

 Nagyon rövid időt töltött idáig Gyulán, mégis milyenek az első benyomásai a városról, a gyülekezetről?

A város első látásra tetszik, szép, csendes városnak látszik. A gyülekezet részéről a fogadtatás kedves és vendégszerető volt, ugyanez volt a szüleim benyomása is. Azt tapasztalom, hogy komolyan veszik azt, hogy a gyakornok egy olyan teológiai hallgató, aki elsősorban azért van itt, hogy tanuljon. Azok a gyülekezeti tagok, akikkel találkoztam, nagyon szívélyesen fogadtak, azt vettem észre, hogy örülnek, hogy van új gyakornok. Tényleg más, mint azok a gyülekezetek, amelyeket Szabolcsban megismertem. Itt élmény volt számomra megtapasztalni, hogy nem minden feladatkört a lelkész végez, például  a hivatali feladatok terén. Olyannal pedig még nem találkoztam, hogy az ifi csoportot nem a lelkész vezeti. Élő gyülekezetnek látom a gyulait.

Kósa Ferenc