Felnőtt fejjel tértem meg és választottam felekezetet. A családban keveset hallottam Istenről, szüleink nem olvasták a Bibliát. Apai nagymamám buzgó katolikusként nyaralások idején, kukoricamorzsolás közben mesélt történeteket Jézus Krisztusról, de szavai nem nagyon fogtak rajtam, csak nagyobb, tizenéves koromban kezdtek érdekelni Isten dolgai. Anyai nagyapám, aki hívő baptista volt, beszélt komolyabban hitbeli dolgokról, tőle kaptam érettségim után, azt a kis zöld, puhafedelű Bibliát, amelyet a mai napig őrzök. Azt írta bele: „Szeretett Auréliának, onokámnak (sic). Aki maturált, ezt a könyvet is ismernie kell! Naponta olvasandó és követendő. Ezt a Bibliát a munkahelyemen tartottam, és egy evangélikus vezérfonal szerint olvastam, ha időm volt rá.

Férjemet és engem is katolikusnak kereszteltek, de ott nem találtunk otthonra, folyamatos keresők voltunk, jártunk misére, istentiszteletre a baptistákhoz, az evangélikusokhoz, de a református gyülekezetben éreztük magunkat otthon, végül konfirmáltunk, így lettünk reformátusok.

Mindig megvolt bennem a Szentírás alaposabb megismerésének vágya, hogy én is tanítvánnyá tehessek másokat. Ez indított a Biblia rendszeres olvasására, és ezért iratkoztam be a bibliaiskolába, ezért „preparáltam” ki a Bibliámat saját kezűleg készített, átlátszó öntapadós füleket ragasztva minden fejezetthez, hogy könnyebben használhassam. Tudásom gyarapítása érdekében egy magyarázatos Bibliát is használok.

Reggel, első órámat Istennel töltöm, hálát adok, hogy vele beszélgethetek. A reformatus.hu-ról a napi igét olvasom, amihez Steinbach József püspök úrtól van egy ószövetségi igemagyarázat. Ezt elküldöm a „református imacsoport” tizenöt tagjának. A sokak által ismert Mai Igét online kapom és küldöm tovább hatvanhét ismerősnek, családtagoknak, barátoknak, szomszédoknak, betegeknek, gyászolóknak, és másoknak.

Összefoglalásul azt mondhatom, hogy a Biblia életem útmutatója, nagyon szeretem pl. Példabeszédek könyvét, amelyre újra és újra rácsodálkozom, és arra gondolok, hogy bárcsak mindenki betartaná az abban leírtakat, akkor nem lenne probléma a világban. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik egy ige, amely nagyon emlékezetes számomra és sokat gondolok rá: „…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”( Róma 12, 2.)

Dr. Petróczky Istvánné